„Hírműsorok és kulturális magazinok gyártására tizennégy médium összesen 80 millió forintos, míg közéleti magazinok készítésére nyolc televízió összesen 24 millió forintos pályázati támogatásban részesült. Előbbi kategóriában tizennégy, a közéleti magazinműsorok esetében nyolc állandó produkciónak ítélt meg különböző összegeket a Médiatanács.” (A részletes leosztás itt.)

És hogy melyik településen milyen polgármester van? 

A pályázat eredménye még talán akkor is meglepő, ha az ország településeinek többsége élén Fidesz-KDNP-s polgármester áll. Vagy nem?

A négy évvel ezelőtti kicsit durva, de őszinte, fasza kis színészi alakításokkal teli A pankrátor című film talán kicsit Rourke-ról is szólt, ahogyan a tíz évvel ezelőtti brutál, tragikomikus helyzetekkel teli, ütős A por is. A szélsőségek, a kábítószer – legyen az alkohol, drog vagy valamilyen doppingszer – szinte végig jelen voltak valamilyen formában a karrierjében, magánéletében egyaránt.

1952-ben született New York államban, majd családjával Miamiba költöztek, brutál környéken nőtt fel, úgyhogy kipróbált néhány küzdősportot. Később bokszoló lett, tizenkét évesen nyerte első meccsét. A hatvanas évek közepétől folyamatosan táncolt a ringben, többször agyrázkódást szenvedett. Első filmszerepét Steven Spielberg 1941 című filmjében kapta, és habár sok jelenete nem volt A test melegében. A nyolcvanas években feltűnt a később kultikussá vált Az étkezdében, Coppola Rablóhalában. Az alvilág pápája ugyan nem hozott hatalmas kasszasikert, de a kritikusok dicsérték. Ez az évtized még olyan nagyszerű filmeket hozott Rourke-nek, mint a 9 és ½ hét (sokan irigyelték érte), A sárkány éve vagy éppen Az angyalszív. A kilencvenes években még egyszer nekifutott a bokszolói karrierjének, de a mozihoz sem lett hűtlen. Feltehetően a mai napig bánja, hogy nem vállalta el a végül Bruce Willis által megformált karaktert a Ponyvaregényben, de azért akadtak még lehetőségei. A 2005-ös Sin City újra a hollywoodi elit körökbe repítette, majd A pankrátor sikere óta nem nagyon hagyják békén a producerek, rendezők. Több forgatókönyvet (A hallgatag bunyós, Fuss tovább, Wells!, Önpusztítók) is írt korábban.

Persze nem maradhatott ki A feláldozhatókból, októberben mutatják be Amerikában A futár című mozit (DVD-n már több helyütt kijött), amiben Jeffrey Dean Morgan és Til Schweiger oldalán megy a hajsza. A Fekete Novemberben pedig újra Kim Basingerrel játszik Rourke. Azért olyan ebben nem lesz.

Kedvenc Mickey Rourke film? Szavazni a Facebook oldalunkon lehet! Ja, és ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

Egy kis erőt adó filmrészlet. A lényeg 1.07-től..., majd 2.04-től...

Mai számában közzétette a helyreigazítást:
"A Népszava 2012. szeptember 7-i számának (139. évfolyam 210. szám) 2. oldalán "Barátok közt az MTV-n" címmel megjelent cikkben közölt valótlan állításainkkal összefüggésben: Valótlanul közöltük, hogy az MTV Balatoni nyár című műsorát Medveczky Balázs rendelte meg Kálomistától.

Valótlan állítás az, hogy a producer cége hetente 55 millió forintot számláz ki az MTVA-nak. Fenti állításainkkal ellentétben a valóság az, hogy a Balatoni nyár című műsor nem Kálomista Gábor, illetve cége, a Megafilm Kft. gyártásában készül, az MTV saját készítésű műsoráról lévén szó. Sem Kálomista Gábor, sem a Megafilm Kft. e műsor vonatkozásában nem szerződött senkivel, erre tekintettel nem is számlázott senkinek. Valótlan állítás, hogy egy zárt körű pályázaton lett Kálomista Gábor cégéé a Duna Televízió épületének egy része, ott, ahol régen a stúdiók, az uszoda és a szaunák voltak, valamint hogy az ott lévő bútorokat is megtarthatta a producer. Fenti állításainkkal ellentétben a valóság az, hogy a Duna Televízió épületének egy részét bérli a Megafilm Service Kft., mely bérleti szerződés piaci alapon köttetett 2013. január 31. napjáig tartó, határozott időre. Valótlanul közöltük, hogy a Thália Színház 800 millió forintot kap az MTVA-tól.

Fenti állításainkkal ellentétben a valóság az, hogy együttműködési megállapodás létezik a színház és az MTVA között, mely alapján színházi közvetítések, rádiójátékok készülnek a színházban. Az egyes esetekben az ezek elkészítésének ellenértéke változó, azonban éves szinten kb. 10 százalékát teszi ki a cikkünk által korábban megjelölt 800 milliós összegnek. Valótlanul közöltük végezetül, hogy Kálomista Gábor a Nemzeti Kulturális Alap Kulturális Fesztiválok Kollégiumának vezetőjeként évi 700 millió forint fölötti közpénzzel rendelkezik.

Fenti állításunkkal ellentétben a valóság az, hogy Kálomista Gábor a Nemzeti Kulturális Alap Kulturális Fesztiválok Kollégiumának elnökeként gyakorolt, egyetlen szavazati joggal rendelkezik a kollégiumban, a közpénzekről maga a kollégium mint grémium rendelkezik. A valótlan állítások miat Kálomista Gábortól, Medveczky Balázstól, az MTVA-tól és a Thália Színháztól elnézést kérünk."


Miután a Népszava megismerte és elismerte a valós helyzetet, bízom abban, hogy a jövőben a lapban nem jelennek meg valótlan állítások sem az említett személyekkel, sem a cégekkel, sem az intézményekkel összefüggésben.
 Köszönöm, hogy a Népszava teljesítette törvényes kötelezettségét.

Kálomista Gábor
 producer

Okidoki. De tény, hogy a nem Fidesz kormány alatt Kálomista Gábor igencsak ostorozta a filmelosztási rendszert, részben joggal, és azért politikai irányvonala sem maradt sosem titokban. Szép számmal jut munkához az MTVA-tól napjainkban, ezt is kár lenne tagadni, de azért akad közte jó is, például a Munkaügyek – IrReality Show. Aminél jobb produkció az elmúlt néhány esztendőben az MTV berkein belül nem igen született. (Na jó, az Átok is jó, csak azt időhiány miatt nehezebben tudjuk követni…) De azért ne legyünk álszentek: a Balatoni Nyár című műsorhoz is van némi köze.

Sándor első kisjelenetében az örmény-azer-magyar parát próbálta megmagyarázni, a baltagate-t, ahogyan nevezni szeretik. A nézőtéren még a kötögető nénik sem igen kuncogtak, csak a fürge ujjuk járt olykor kicsit gyorsabban. Irina Palm is megirigyelhette volna őket. Biztos, ami biztos, mintha a korábbi műsorokhoz képest még több közelit vágtak be a „showman” humorlabdacs-dobálásai közé, több mosolygós arcot, még több tapsot. Csak a poén volt kevesebb, sőt. A totál képek azért árulkodók voltak, nagy össznépi térdcsapkodást bizony nem igen sikerült felfedeznünk. (A műsor itten megnézhető.)

A látszat kedvéért Tarlós úr is megkapta a magáét, a világhálót korlátozó intézkedései miatt egy-két poén (?) ellene (?) is irányult, sőt – nem is mertünk hinni a fülünknek – a Közgép negatív színben lett feltüntetve.

Aztán jött a Komlóska-effektus, a település, ahol a legkisebb suli működik. Dögunalmas beszélgetés néhány diákkal, tanárral, poén egy szál se, valószínűleg az az elsős kisgyermek járt a legjobban, akit az anyukája nem engedett el ilyen későn a messzi Budapestre, így legalább pihenhetett egy kicsit. Sok mindenről nem maradt le, az tuti.

Majd érkezett Zhang Yu Carolyn, aki Magyarországon szerette volna (opera)énektudását továbbfejleszteni. A beszélgetés alatt azonban sok izgalmas nem történt, olykor majdnem be is bólintottunk az unalomtól. A Lázár Bros érkezése nem volt meglepő, itt egy-két humorfoszlány is akadt, Vilmos és Zoltán persze elsősorban a hétvégi Nemzeti Vágtát (aminek a rendezési joga, vagy mije őket illeti pár éve) voltak hivatottak propagálni, mert ugye a közmédia is tolja a szekerét a rendezvénynek. Kiderült, angol telivérek már nem indulhatnak, és profi zsokék sem. Az utolsó vendégként Mészáros János Elek érkezett, ének, föld, hordó, bor volt a téma, olyan lelkesedéssel, hogy újra bebólintottunk. Majdnem. Volt szó hordószomorításról, de inkább sikeredett nézőszomorításnak. The show must (not) go on...

És hogy mi a konklúzió? Az iskolahelyzet nem is olyan vészes kis hazánkban, hiszen lám, milyen jól meg lehet ezt oldani, itten érvényesülhet, tanulhat, énekelhet a kínai is, a Lázár tesók jó magyarok, kicsit viccesek és a Nemzeti Vágta királyság, és persze tehetséges, földből (is) élő magyarok is élnek ám közöttünk, aki akár énekelni is tud, és valóra válhat itten bármikor egy álom. Ja, és Beethoven a zene Mozartja. De Fábry már nem az.

Rádiós műsorvezetőket és station voice-t keresünk

Nemrég indult, komoly ambíciókkal rendelkező rádiónk új munkatársak jelentkezését várja budapesti székhelyű stúdiónkba:

- műsorvezető

- station voice (szignálhang)

Célunk Magyarország piacvezető, leghallgatottabb és legnépszerűbb netrádiójává válni, olyat mutatva, melyet más rádiók még nem voltak képesek elérni, későbbiekben pedig az FM-re való kiterjeszkedés.

Személyes találkozás előtt skype-elbeszélgetés feltétel.

Ha egy dinamikus, lendületes és fiatalos csapat tagja szeretnél lenni, várjuk jelentkezésedet egy FÉNYKÉPES ÖNÉLETRAJZZAL.

Betanítást követően munkakezdés azonnal lehetséges!

Rádiónk a műsorvezetésért fizetést egyelőre nem tud adni, azonban kollégáink számára számos igen komoly kedvezményt tudunk biztosítani, folyamatosan gyarapodó partner- és támogató-hálózatunkon keresztül (pl. több száz hazai szórakozóhelyre való ingyenes vagy kedvezményes belépés, stb).

Tessék minél gyorsabban jelentkezni, hiszen ez egy soha vissza nem térő lehetőség.

Aztán ziccert egy az egyben a kapussal szemben kihagyja, elgyurcsányozza, ahogyan kell, aki meg már röhögve állítja sátrát és majszolja apró kis cukorkáit. Mert az elő regisztráció is egy olyan magas labda az ellenzéknek, amiből jól, hát, ha akar se tud kijönni a kormány. A védelmünk a hollandok ellen, semmi, egy zérómorféma. Védekezni nem védekezne Varga úr sem, szüljön gyereket, ne megvalósuljon, azt a pofon is kevesebb lesz.

A futás sem megy a drága magyar futballistáknak, kb. harminc éve nem sikerült megtanulni egy kicsit edzésben lenni. (A mai napig a fülünkben csengenek Telek Manci szavai, amit talán a Nemzeti Sportnak adott: minek fusson, teljesítsen többet, ebben a bajnokságban ez bőven elég…) Szóval kicsit lassan kapcsolunk, lassúak vagyunk, hát Biszku úr is simán elüldögélhetett múltján rágódva a kandalló mellett, amíg előállították. Szép nemzetközi beégés az 1:4, ennél nagyobbat csak a baltás ügye csattant a kapufán. De majd mindenki kimagyarázza a tévében, rádióban.

Fejben nagyon elfáradtatok, de nagyon. Most lehet leszűrni, újragondolni, újraépíteni. A nulláról, már megint. Csak kezd ez már fárasztó lenni.

Korábban volt némi félreértés és dezinformáció néhány médiumnak köszönhetően, de nagyszerű blogunk eloszlatta a kételyeket. Július közepén írtuk: „A mozi ugyan megszűnik, de az Odeon, mint cég nem. A mozi feltehetőleg őszíg még működik – tudtuk meg Szőllősi Zsófiától. A téka, a kölcsönzés, a filmforgalmazás tehát nincsen veszélyben, új helyen működnek majd. Hogy hol, azt még nem árulták el.”

Most már tehát ez is tudni. Kicsit hivatalosabban: „…szeptember 3-án megnyílt az Odeon új tékája, a Teréz körút 30.szám alatt, az egykori Underground helyén, a Művész mozi mellett. A frissen felújított, különleges és hatalmas alapterületű helyen a már jól megszokott színvonalon, szolgáltatásokkal és filmállománnyal várjuk Önöket, több mint 9000 filmmel és 8000 DVD-vel, az aktuális újdonságokkal és legfrissebb megjelenésekkel együtt. Új tékánk minden nap 14 és 22 óra között tart nyitva, más tékánkban megváltott tagságija természetesen ide is érvényes. Hollán Ernő utcai tékánk előreláthatólag december végéig működik, addig itt is szeretettel várjuk régi és új kölcsönzőinket.

Jó képet vágunk hozzá!

Fotó: odeon.hu

A Viasat History-n kedden este nyolctól a 9/11 – Szükségállapot pereg. Percről percre számolnak be a történtekről. „Műsorunk (mint írják) sok ember nyomába ered, némelyikük nagyon híres, némelyikükről senki sem hallott – kiderítjük, hogyan viselkedtek, és hogy mennyire hisznek cselekedeteik helyességében. Egymást követő interjúk, a történtek elbeszélése és a helyzetek drámai hangulatú rekonstrukciója: műsorunk cikázik a válságban lévő kormány körüli – minden eddiginél sokkal valóságosabban ábrázolt – káosz és 9/11 sok hétköznapi hősének kiállása és határozottsága közt.”

Azért mondjuk ezen a műsorleíráson – fordításon (?) – dolgozhattak volna még egy kicsit…

Az ügyről, a valóság alapján Sumonyi Zoltán, József Attila-díjas író, költő, a Magyar PEN Club korábbi elnöke Az azeri baltás címmel írt politikai krimit, már a 2006-os ítélethirdetés lezárulta után. Amit most újra kiadott a Kossuth, illetve a Ventus Libro Kiadó. Egy kicsit talán necces ez a sztori, nem? Márminthogy most újra kiadták. De legalább nem kell olyan sokat költeni a könyv reklámhadjáratára. De van benne Szent Korona is.

„A könyvben, Harald Haasky professzor, a tromsøi egyetem Számi Intézetének vezetője 2004. február 19-én szokatlanul véres eseményről értesült az internet egyik magyar nyelvű honlapjáról. Gyilkos azeri–örmény konfliktus a Nemzetvédelmi Egyetemen. – Baltával ölte meg örmény társát a Nemzetvédelmi Egyetem nyelvi kurzusán részt vevő azerbajdzsáni fiatal. Tovább olvasva a cikket, a professzor döbbenten látta, hogy néhány éve még mind az áldozat, mind a gyilkos az ő tanítványa volt. Ezért megkérte harmadik volt tanítványát, aki a budapesti norvég követség munkatársa, hogy a helyszínen próbálja meg kideríteni ennek a barbár gyilkosságnak a hátterét. A szálak a magyar Szent Koronáig vezetnek…”

Az első kiadás álnéven jelent meg magánkiadásban. Most már nevét is adta a szerző kötetéhez. Miért? „Három éve azért is írtam álnéven, mert akkor még csak szórakozásból, szinte játékból írtam a könyvet. Magánügy, gondoltam, és ha nem is olvassák el, én jól szórakoztam írás közben. De most már véresen komoly közüggyé vált a történet, s ezt saját névvel is vállalom.”

Valóság, gyilkosság, krimi, korona. A fő kérdés az, vajon mennyire etikus ezt a történetet a mostani konfliktus közepette kiadni? Nem necces egy kicsit? Van esetleg némi politikai üzenete is?

De a közmédia vezetőinek eszén nem tudott túljárni. Leleplezték. Egy közmédiás dolgozó ugyanis a Tévémaci cimborájának öltözött, és így férkőzött a közelébe. Az alku eredményeképpen Balavány oktatni fogja a közmédia szerkesztőit, újságíróit. Többek közt előadást tart biológiából (fonalas zöldalgákkal a középpontban), zenei ismeretekből, a fospumpa helyes használatáról.

Ez még csak egy kis lépés az Oscar felé, hiszen a hivatalos külföldi nevezések közül az Amerikai Filmakadémia képviselői választják majd ki 2013 januárjában az öt jelöltet, amelyek közül kikerül a legjobb idegennyelvű filmnek járó szobrocska nyertese. A jelöltek listáját január 15-én hozzák nyilvánosságra.

Korábban volt egy kis kavar, hogy mely magyar filmek is induljanak, indulhatnak, illetve alkotóik szeretnék, hogy induljon a magyar jelölőbizottság kegyeiért. Augusztus 17-én úgy állt, hogy A halálba táncoltatott leány, A vizsga, a Csak a szél, az Isztambul, a Kaland, illetve a nagy sikerű S.O.S. Love! - Az egymillió dolláros megbízás szerepel a jelöltek közt. Ez kb. egy héttel később már változott is: kiegészült a szép kis kálváriát megjárt Drága besúgott barátaimmal és Az ember tragédiája című egész estés animációs filmmel. Sas Tamás pedig jelezte, hogy nem kívánja megmérettetni az S.O.S. Love!... című produkciót. Mondjuk ezt meg is értjük.

Fliegauf filmje mellett egyébként Az ember tragédiája és A vizsga kapott szavazatokat a magyar jelölőbizottságtól, az Oscar-díjra nevező bizottságban Andy Vajna filmszakmai kormánybiztos felkérésére a Filmalap Filmszakmai Döntőbizottságának öt tagja (Divinyi Réka, Havas Ágnes, Kovács András Bálint, Miskolczi Péter, Andy Vajna) mellett Angelusz Iván producer, Gárdos Péter filmrendező, Koltai Lajos operatőr-filmrendező, valamint Lovas Balázs forgatókönyvíró foglalt helyet.

A filmről egyébként itt írtunk korábban egy nagyszerű cikket.

Az Amerikai Népszava cikkére mintegy reagálva a HVH kedden közölte egy "barátjuk” levelét a hvg.hu-n Az Amerikai Népszava legújabb aljasságáról címmel.

„Megfogadtam, ha még egy ismerős kiteszi az Amerikai Népszava cikkét, leírom – de most egyre többen terjesztik, szóval:

1. a skizofrénia gyógyszerrel karbantartható, nagyszerű dolgokat hajtottak végre olyan emberek, akik ezzel a betegséggel élnek együtt;

2. a pszichiátriai megbetegedések és az erkölcstelenség között nincsen semmiféle kapcsolat;

3. ha Orbánnak van pszichiátriai problémája, nem emiatt árt az országnak, hanem mert egy gazember;

4. erős nyugtatótól is jelentkezik az a bizonyos szájmozgás, sőt, még folyadékhiánytól is;

5. embereket betegségekkel cikizni bunkóság;

6. az Amerika Népszava agresszív és primitív szennylap, és még lehet folytatni.”

No hamarosan érkezett is a válasz odaátról, A HVG és az alvilági újságírás címmel. Már a cikkcímek is beszédesek… „A HVG (hvg.hu) szerkesztői egy ismeretlen felhasználó Facebook-bejegyzését közlik cikk formájában, és “Szűcs Teri” indulatos kirohanásai mögé bújva terjesztik az Amerikai Népszaváról azt a véleményüket, hogy az egy primitív szennylap.” Szerintük:

„A világ egyetlen tekintélyes lapja sem enged meg ilyen alantas módszert magának, és nem alacsonyodik erre a szintre. Elképzeljük, amint a New York Times a főoldalán ebben a hangnemben közöl egy facebookos véleményt olyan lapról, amelynek tulajdonosával a szerkesztői hosszú ideje szakmai vitában állnak. Mértékadó lap ilyen érintettség esetén kényesen ügyel arra, hogy még a gyanú látszatát is elkerülje, hogy munkatársait elfogultság vezeti. A mértékadó sajtóban egy lap szerkesztői és munkatársai nem használhatják fel az újság felületét arra, hogy személyes vitájuk okozta indulataikat, magánjellegű gyűlöletüket és bosszújukat kifejezhessék. Aki ezt megteszi, az másnap nem munkatársa az adott lapnak. (…)

Az Amerikai Népszava írása szerint a lap és a volt Hírszerzősök (akik egy részét átvette a HVG), illetve a HVG közti csetepaté régebbre nyúlik vissza. Hazudtak, gyaláztak, más véleményen voltak, személyeskedtek cikkeikben, semmi lovagiasság… Ésatöbbi. Talán jön majd egy újabb válasz is.

Hogy kinek van igaza, mindenki döntse el maga, ha átlátja. A fő kérdés leginkább ez üggyel kapcsolatban az, hogy egy újságíró, szerkesztő esetében hol a személyeskedés határa? Mennyire szép dolog érvek helyett a másik személyét támadni? Napilapokban ez már szinte bevett szokás, szinte naponta gyalázzák egymást a jobbos-balos publicisták. De erre tényleg szükség van? Mennyire érdekli ez az olvasókat vajon? És nem utolsó sorban (mint azt már korábban is feldobtuk): mennyire korrekt egy ember, – legyen az újságíró vagy éppen politikus – esetleges betegségét a politika szintjére emelni, illetve egy vitában azt érvként használni?

1. Egy azeri férfi megölt egy örmény férfit.
2. A gyilkost Magyarországon elítélték.
3. Magyarország és Azerbajdzsán közt a közelmúltban tárgyalások voltak.
4. Az elítélt férfit Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak.
5. Safarovot hazájában felmentették, hőssé vált.
6. Az örmények felháborodtak.
7. A két ország közti ellenséges viszony tovább mélyült.

És közben itthon:

A baloldalhoz köthető lapok fikáznak, a jobbosok mentegetni próbálnak. A politikusok sorra szólalnak meg. Kiskapukat keresve. Politikai tőkét kovácsolgatva.

A megtörténtet nem lehet megváltoztatni. De lehet bocsánatot kérni, és a hibát elkövetőnek, elkövetőknek lemondani. És menteni a menthetőt. Tettekkel, nem csak szavakkal.

Amikor a felvétel készült a volt miniszterelnökkel, arról állítólag a stábtagok (világítás? hang? kép? rendező?) egy része nem is tudott, illetve újságírók, fotósok se mehettek be. A Blikk úgy tudja, Parkoló Péter cseppet sem kímélte Táncoló Ferit, megszorongatta. Hogy mit, és hogyan azt nem tudjuk meg a pr-cikkből. De Péter vicceskedett is, köztudomású – a képernyőn keresztül legalábbb is –, hogy mennyire nincsen humora. Így némi narancsot adott át Ferinek. Aki meg állítólag tudja, kik szivárogtatták ki az őszödi beszédet, Mesterházynak is elküldte, de ő aztán kidobta. Muhaha. Ferenc többször le is mondott volna...

Szóval megint sok mindent megtudhattunk egy bulvár cikkből, de valójában semmit sem. Ahogyan feltételezzük, az sem fog kiderülni a műsorból sem, ki szivárogtatott az őszödi beszéd kapcsán... De ezt csak feltételezzük.

És még egy kérdés merült fel bennünk. Ha szinte senki nem lehetett jelen a forgatáson, ki volt az az informátor, aki a Blikk újságírójának kotyogott. Véletlenül sem Hajdú Péter?

„Szerintem valamit tudhatnak ezek a médiafikások. Azt is, mi van a Hold másik oldalán. Szavazz Te is rájuk, mert nélkülük sosem tudjuk meg” – Pataky Attila.

„Én elsőként szavaztam a Médiafikára, az a cikk rólam és Damu Rolandról nagyon jóra sikeredett. Grat. Annyit fűznék hozzá, hogy könnyű drogokat nem nyomok” – Stohl András.

„Szerintem nem kerültem későn a szélesvásznora. De szép cikket írtak rólam” – Cameron Diaz.

„Már nem kell a bulvár, írta rólunk a Médiafika. De azért rendszeresen olvassuk” – Szinetár Dóra, Bereczki Zoltán.

„Kicsit kibuktam rájuk, mikor megírták, hogyan fikáztam a műsorvezetőt, amikor közvetítette Szilágyi Áron aranyérmes csatáját. Azóta bocsánatot kértem. A Médiafika szembesített bunkóságommal” – Bochkor Gábor.

„Pedig nagyon sokat készültem erre A sport mindenkié kampányra. Lefikázott a Médiafika. De nekik köszönhetően most színészképzőbe járok” – Pulai Imre.

„Ezek a faszok az írták, hogy megszűnünk. Rengeteg aggódó levél érkezett hozzánk, elárasztott minket a szeretet. Ezúton is köszönjük a publicitást a Médiafikának” – Hírcsárda.

„Viccesen írtak az új műsoromról, és tényleg szerény a BMW-m.” - Lilu.

„You could be mine” – Arnold Schwarzenegger.

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat! És tessék szavazni a Médiafikára a Goldenblog versenyben!

Állami kitüntetés ide vagy oda, azt már korábban is tudhattuk róla, hogy - elvileg persze - elrabolták az UFÓ-k, de hogy minek hozták vissza, arról már kevesebbet tudunk. Mint a Borsnak köszönhetően megtudhattuk, Pataky Attila a minap az Echo Tv Hangos többség című műsorában vendégeskedett. Itt a frissen kapott lovagkeresztjéről és szakmai pályafutásáról faggatták a műsorvezetők, de az énekes többször is oda lyukadt ki beszélgetés közben, hogy nem egyedül élünk ebben a világban. Huth Gergely és Sinkovits Ferenc meg csak néztek, mit Rozi a moziban, illetve a Holdon. Illetve olykor már mosolyogtak is. De lehet, hogy csak kínjukban. Jaj.

Lehet, hogy már itt is figyelték ŐK őt, őket, minket...

„Órákat tudnék arról mesélni, hogy a világkormány hogyan egyezkedett 1930-ban a szürkékkel, egy másik civilizációval, akiktől kaptak egy technológiát, amelyet világuralmi álmaik megvalósítására használnak. A Hold sötét oldalát már ezért nem járják sem a franciák, sem az oroszok, mert oda egy kolóniát építettek, mint ahogy a Marsra is.

Az 1974-ben Móricz János által felfedezett equadori Tayos barlang mélyén hatalmas termek vannak, amelyekben aranylemezeken az egész valós világtörténelem meg van írva. Négy expedíciót vezettek eddig a barlangba, az egyikben ott volt Armstrong, aki amikor feljött, azt mondta, hogy a Holdra lépés semmit sem jelentett ahhoz képest, amit lent látott. Különböző egyedekből álló civilizáció tizenkétezer évvel ezelőtt leköltözött oda, tőlük tudjuk, hogy a Naprendszer közepéből a bolygónk felé elindult energia úgy emeli a rezgésszámot, hogy egy új minőségi, boldogabb életbe viszi át az emberiséget.”

És a csávó tényleg komolyan tolja. (Nem iskerült beágyaznunk, de itten megtekinthető.) Azért Pataky beszél aranykorról, felébredésről, magyarságról, az összes izmusról, kétségről és egységről, szorongós világrendről, vallásokról, örök és halhatatlan lélekről, növekedés-kényszerről, önmagunkkal való kiegyezésről, megbocsájtásról, politikai viszonyokról, csendről, a szívünkben lévő valóságról, bankokról, rezgésszámokról, Trianonról, pénzizmusról. Meg azért arról is, a kitüntetést más kormánytól nem vette volna át.      

Mint mondta, az a dolga, hogy menjen fel a színpadra, és hozza-vigye-adja a boldogságot. Hát lehet, hogy tényleg csak ott kéne.

"A kör közepén állok" sor mindezek tekintetében vajon mire utalhat?

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat! És tessék szavazni a Médiafikára a Goldenblog versenyben!

Ez előtérbe belép egy szakállas úriember. A Heinekent már megitta. Látszik rajta, hogy most szívből, még inkább dühből játszik. Az egyik kezében egy papír fecnit szorongat. A szavak alig látszanak rajta, de annyit ki lehet venni: „érdemi”, „információk”. A karja lendül, a rendező megroggyan.

II.felvonás

Kicsit korábban, valahol Budapesten. „Nagyon örülök, hogy aránylag elég sokan vagyunk itt, többen, mint esetleg egy-egy előadáson” – mondja egy hang, de a színpadkép sötét. „Négy hónap telt el, néhány mondatban elmondom, nekünk milyen volt ez a néhány hónap. Igazából az azt megelőző indulatok embert próbálók és idegtépők voltak. Mikor már idejöttünk, akkor már mindent adtak nekünk.” Dörgedezik a háttérből. Valami fény villan. Egy vaku.

III. felvonás

A trónját vesztett király különböző fórumokon igyekszik érvényt szerezni vélt-valós igazának. Ír, beszél. A haján még látszik a korona nyoma, de mintha sejtené, nem kell ezt már tovább csinálnia. Kap egy másik hercegséget. Egy időre el is hallgat. Nagy felvonulás, ünnep. Az új király kicsit fellélegzik, az új herceg visszavonul. Valami nagyot koppan, azután elhallgat.

IV. felvonás

Szorongás, feszültség, elfojtott indulatok. Jobbról, balról. „Náci”, „fasiszta”, „magyar-gyűlölő”, „nép-nemzeti”, „Trianon”, „a te kurva anyád.” Nagy kavalkád, mintha mindenki akarna valamit, de igazán senki semmit. Ami nem az enyém, a tied se legyen. A színpad tele, de a színház előtt is valami tömeg moraja hangzik.

V. felvonás

A megroggyant rendező feláll. Legalább is megpróbál. Gerillák vagyunk, mormogja. Megy tovább. Sokan elfordulnak, elhagyják a nézőteret, sokan szaladnak felé könnyes szemmel. Megfordul a helyzet. Aztán meg vissza. A függöny legördül.

Hollywoodi mércével talán kicsit későn került a szélesvászonra, de ma már ezt valószínűleg nem bánja a szőke, kékszemű színésznő, akinek feltűnően előnyös külső adottságai ellenére változatos szerepekben, műfajokban sikerült érvényesülnie. A Jim Carrey fémjelezte A maszkban kapta elő jelentősebb feladatát huszonegy évesen, a nagy sikerű mozi igencsak meglódította a kezdő színésznő pályáját.

Cameron Michelle Diaz 1972 augusztusában született San Diegóban. Kalandvágyó, független kis kamasz volt, olyannyira, hogy tizenhat évesen ki is röppent a családi fészekből, és Japánban, Ausztráliában, Mexikóban, Marokkóban, majd Párizsban próbált szerencsét. Kaliforniába visszatérve modellként kereste a betevőre valót, majd némi szerencsével megkapta A maszk női főszerepét annak ellenére, hogy túl sok színészi tapasztalattal nem rendelkezett. A következő években Az utolsó vacsora, a Féktelen Minnesota, a Hullázó kedélyek, az Ő az igazi stábját erősítette. A kilencvenes évek második felében még nagyobb sebességre kapcsolt: Az Álljon meg a nászmenet! című moziban Julia Robertsszel küzdött egy férjért – akiért még borzasztóan hamisan is képes volt énekelni –, a Ronda ügyben bajba jutott férfiakon segített, míg a Keresd a nőt! című vígjátékban már Golden Globe-jelölést érően nevettetett. Az új évezredet igazi hollywoodi dívaként kezdhette, a Charlie angyalai, a Vanília égbolt, a New York bandái emelték egyre magasabbra a drágát, majd a Shrek sikereinek is részese lett. Nagy szívfájdalma lehet, hogy igazi nagy díjat még nem szavaztak meg neki, de ezt valószínűleg a filmek után kapott dollár milliók – egy ideig – feledtetik.

Néhány celebkrampója akadt: így járt házon belül Vincent D’Onofrio, Matt Dillon, Jared Leto, Justin Timberlake nevezetű úriemberekkel és a baseball-sztár Alex Rodriguezzel is. Olykor beleszaladt némi botoxba és egyéb szépészeti eljárásokba, de szerencsésen túlélte. Úgyhogy ma ünnepelhet.

Fotó: www.cameron-diaz.org

És hogy miért nem? A lap önmagát leplezi le már a következő mondatában. „Az énekes Londonban élt az utóbbi egy évben, ott regisztrált egy melegeknek szóló társkeresőre, profilját pedig lapunkhoz juttatta egy olvasónk. Zoli ezt követően nem köntörfalazott.” Talán nem kell magyarázni, hogy miért nem véljük úgy, hogy mindez annyira önszántából történt volna. Egy „olvasó” juttatta el a profilját a laphoz, és ők meg rákérdeztek. És ha egy bulvárlap rákérdez, hát akkor nincsen jó válasz.

Ugyanakkor (B-verzió) azért az is érdekes, hogy miért is most tudódott ki ez a dolog. Ahogyan a lap írja: „Az énekes azért is tárulkozott most ki, mert úgy döntött, újra Magyarországon teszi magát próbára, és elkezdi elölről itthon félbeszakadt karrierjét.”

Szóval coming out, meg nem is. A hír így meg jó a bulvárlapnak, és jót tesz a félbeszakadt karrier újrakezdéséhez is.