Az első igazán őszi estén, kissé már megfáradva ültünk a képernyő elé, és ha egyes, legyen egyes, az új logós M1-es, ahol éppen elindult a Fábry Show. Hátha kicsit felpörget, gondoltuk, de nagyon melléfogtunk. Újra. Ennél még több poén lehetett a Jóban Rosszban című örökbecsű sorozatban is.
Sándor első kisjelenetében az örmény-azer-magyar parát próbálta megmagyarázni, a baltagate-t, ahogyan nevezni szeretik. A nézőtéren még a kötögető nénik sem igen kuncogtak, csak a fürge ujjuk járt olykor kicsit gyorsabban. Irina Palm is megirigyelhette volna őket. Biztos, ami biztos, mintha a korábbi műsorokhoz képest még több közelit vágtak be a „showman” humorlabdacs-dobálásai közé, több mosolygós arcot, még több tapsot. Csak a poén volt kevesebb, sőt. A totál képek azért árulkodók voltak, nagy össznépi térdcsapkodást bizony nem igen sikerült felfedeznünk. (A műsor itten megnézhető.)
A látszat kedvéért Tarlós úr is megkapta a magáét, a világhálót korlátozó intézkedései miatt egy-két poén (?) ellene (?) is irányult, sőt – nem is mertünk hinni a fülünknek – a Közgép negatív színben lett feltüntetve.
Aztán jött a Komlóska-effektus, a település, ahol a legkisebb suli működik. Dögunalmas beszélgetés néhány diákkal, tanárral, poén egy szál se, valószínűleg az az elsős kisgyermek járt a legjobban, akit az anyukája nem engedett el ilyen későn a messzi Budapestre, így legalább pihenhetett egy kicsit. Sok mindenről nem maradt le, az tuti.
Majd érkezett Zhang Yu Carolyn, aki Magyarországon szerette volna (opera)énektudását továbbfejleszteni. A beszélgetés alatt azonban sok izgalmas nem történt, olykor majdnem be is bólintottunk az unalomtól. A Lázár Bros érkezése nem volt meglepő, itt egy-két humorfoszlány is akadt, Vilmos és Zoltán persze elsősorban a hétvégi Nemzeti Vágtát (aminek a rendezési joga, vagy mije őket illeti pár éve) voltak hivatottak propagálni, mert ugye a közmédia is tolja a szekerét a rendezvénynek. Kiderült, angol telivérek már nem indulhatnak, és profi zsokék sem. Az utolsó vendégként Mészáros János Elek érkezett, ének, föld, hordó, bor volt a téma, olyan lelkesedéssel, hogy újra bebólintottunk. Majdnem. Volt szó hordószomorításról, de inkább sikeredett nézőszomorításnak. The show must (not) go on...
És hogy mi a konklúzió? Az iskolahelyzet nem is olyan vészes kis hazánkban, hiszen lám, milyen jól meg lehet ezt oldani, itten érvényesülhet, tanulhat, énekelhet a kínai is, a Lázár tesók jó magyarok, kicsit viccesek és a Nemzeti Vágta királyság, és persze tehetséges, földből (is) élő magyarok is élnek ám közöttünk, aki akár énekelni is tud, és valóra válhat itten bármikor egy álom. Ja, és Beethoven a zene Mozartja. De Fábry már nem az.
