Egy ideje fut „A sport mindenkié” kampány, tényleg fontos, jó, nagyszerű, kell, drága gyerekek fussatok, szaladjatok, dobjátok a lasztit, kapjátok el a bumerángot, meg felnőttek, ti is fogyjatok, mozogjatok, ne csak a hülye olaszokon keseregjetek, meg egyébként is mindjárt kezdődik az olimpia. Bekapcsolódtak, közreműködtek a kampányban persze ismert emberkék, sportolók is, minket azonban Pulai Imre sokkolt. Miért? Ezért:
„Te? Te szeretnél sportolni? Ez nevetséges… Mennyit? Heti 3×1 órát? És ki tart vissza? Én? Én biztos nem. Figyusz, oda ne menjek. Na, gyerünk, húzzál le edzeni!” – tolja az arcunkba. Még színészkedik is. Szeressük Pulai urat, elismerjük, tiszteljük eredményeit, de ez nagyon félresikeredett. Persze ez azért a spot készítőinek is érdeme.
A reklámot látva ahelyett, hogy felhúznánk az akciós, de így is tíz ropis teremfoci cipőnket, belebújnák a bekemes mezünkbe és a teszkó-gazdaságos lábszárvédőnket is lábunkra virítanánk, inkább röhögünk egyet. Nagy nehezen felállunk a recsegős hintaszékből, és megpróbálunk kikecmeregni a hűtőig. Hatalmas sörhasunkat alulról a járókerettel kitámasztva egy újabb akciós sörnek látszó tárgyig nyúlunk. Már szisszen is, majd izzadva befekszünk az ágyba. Aztán már csak a könnyű nyári takaró lebben egyet az altájon.
Szóval ezt a reklámot inkább ne.