Ilyen, ha nincs olvasószerkesztő vagy korrektor. Az elmúlt hetekben rúghatták ki, mert mostanában elég sok elütés szerepel az index.hu oldalain, illetve a hozzá tartozó site-okon (szájtokon, szájt-ok-on, nem tudjuk, nálunk sincs se korrerot, se olvasószerkesztyő).
Jön a forradalom és a szabadságharc, jön a sok áltudós, a sok álirodalomtörténész is velük, akárkik, meg a sok bölcs újságíró, aki. Aki a gugliba sem tudja beírni, hogy Petőfi, Nemzeti dal, Nemzeti Múzeum.
Mert kedves Pillhál György, nem, Petőfi Sándor, bazmeg, nem szavalta el a Talpra magyart, izé, a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Érted? Még vezércikkben sem (szerkesztők, olvasószerkesztők?). A csopaki olaszrizling után sem, érted? (A bort a kis vézna csávó egyébként sem bírta. Hamar ki is készült tőle. Mármint a Sándor. A Petőfi. Tudod.) Kutyával vagy a nélkül sétálgatva a Fürdő utcában. Sem. Mert e nagyszerű cikk erősen ezt sugallja. Márminthogy Sándor, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalta volna a forradalommal eggyé vált refrént. Is.
Mert nem. Mert leírta például naplójában, mert például leírta Sándor a Nemzeti dal egyik autográf példányán, hogy hol. De a Nemzeti Múzeumnál nem. Még ha az a tábla azt is hirdeti. Akkor sem.
Kicsit, a nagy forradalmi hevületben, tessék már utánanézni a dolgoknak. Kicsit.
Mielőtt megírunk, megosztunk, felteszünk, elküldünk, felhívunk, pos(z)tolunk, lájkolunk, szeretünk, disz-szeretünk, akármizünk, nézzünk utána. Hogy mit szeretünk.
Csak azért, hogy rabok tovább ne legyünk.
Sokak bánatára - mások örömére - Papp Kinga Réka nem dobja el a cicijeit fedő táblát. Ugyanis a 4K!-ajánlóívekhez nem jött össze a hiányzó 3000 aláírás. A médiafikához azonban eljutott egy exkluzív felvétel, ahol egy kicsit azért villant.
Sok minden baj van itten, de amikor már a poénkodástól is félni kell, mármint attól, hogy megeresszünk egy viccet, ne adj’ Isten, egy ironikus szófuvallatot, akkor elég nagy gáz lehet. Beszart Bagi és Nacsa is, pontosabban a producerük, pontosabban a köztévé, pontosabban a Magyar Televízió, izé, M1.
"Ne poénkodjál, mert letiltalak!"
Történt ugyanis, hogy Bagi Olivér és Nacsa Iván (vagy kik), a Szálka című Szinetár Zoltán–Bereczki Dóra (vagy kik) színész ex-házaspárról a Szálka című show felvételén paródiát készített. Szoktak ilyet. (Aztán, az a műsor általában leggázabb, legkínosabb része, amikor az éppen a kifigurázott alakot szintén a színpadra hívják. De ez most mindegy.) De a felvétel nem mehet adásba, mert letiltották. Mi van??? Szinetár-Bereczki párnak korábban a bulvárból is elege lett, pedig elég jól megéltek belőle.
Igen, letiltották. Kik? Ők. Nem ők. Mások. Sokan meg beszartak. „Szinetáréknak annyira nem tetszett az előadás, hogy azt sem akarták, hogy adásba kerüljön. A televízió nem vállalta a konfliktust a színészekkel, így a produkció ment a süllyesztőbe – nyilatkozta lapunknak egy neve elhallgatását kérő informátor” – olvasható a Borsban. (Az egy neve elhallgatását kérő informátor mindig vicces személy...)
Szóval eleve, ha valaki-valakit pellengérre állít, valakin humorizál a (köz)médiában, ahhoz engedély kell? Mielőtt megjelenik bárkiről valami paródia, egyeztetni kell? Bagi-Nacsa egyeztetett korábban a Gyurcsány-Orbán (vagy kik) kerítéses paródia előtt is? Khm.
„Hyross Virág ügyvédnő szerint Szinetárék nem tilthatnák le a műsort, de utólag perelhetnek, ha sértőnek találják a paródiát. – Hazánkban szabad véleménynyilvánítás van, ami a kritikára és a paródiára egyaránt érvényes. Amennyiben közszereplőről van szó, a kritika erősségének határa is szélesebb, ám ha valami indokolatlanul sértő és megalázó, akkor az alanynak joga van perre vinni a paródiát készítő stábot, de kizárólag erősen indokolt esetben. Letiltani senkinek nincs joga egy műsort, kizárólag csak akkor, ha a bíró úgy ítéli meg – mondta a szakember.” A Borsnak.
Letiltani. Tehát nem. Nem teljesen. Kicsit. De nem egészen. Humorizálni nem lehet szabadon. Se. További szép napot! Vagy inkább ne. (Csak vicceltünk. Vagy valaki ezért beperel?).
Fotó. hirado.hu
Jancsó Miklós 1970-ben kezdte forgatni az Égi bárány című filmjét, a Balaton-felvidéken. Az allegorikus történet Tanácsköztársaság bukásának napjaiban játszódik. „A vörösök és fehérek harcában az éppen felülkerekedő hatalom kegyetlenül leszámol a másikkal. A vörösök az erősen vallásos falusiaktól tartva szabadon engedik a fanatikus, epilepsziás Vargha pátert (Madaras József). A vérszomjas pap a Bibliát citálva szervez megtorló különítményt. A mészárlás liturgiája mind kegyetlenebbé, mind tobzódóbbá válik, amikor a megszilárduló fehér hatalom számára immár feleslegessé vált pátert is meggyilkolják. A Vitézkötéses (Kozák András) és a Hegedűs (Daniel Olbrychski) elindulnak, hogy másutt is folytassák a rendcsinálást.”
A plakát megvásárolható: 20.000 Ft.
A terveket, a forgatókönyvet, a forgatást igencsak megváltoztatta a lengyel színész, Daniel Olbrychski érkezése. „Egyszerűen annyi történt, hogy az Égi báránynak több mint a felét leforgattuk már, amikor váratlanul megérkezett Daniel Olbrychski Balatonfüredre. Ha az embernek rendelkezésére áll egy ilyen rendkívüli adottságú, kiváló színész, annak valami különleges szerepet kell biztosítani” – nyilatkozta Jancsó Miklós. Így a színész kapott egy második főszerepet. Ő lett a Hegedűs.
A film nagy, és hosszas vitát gerjesztett, és mint a 303 magyar film szerzője írja: „a mű nagy hatással volt a magyar filmtörténet fejlődésére: a szakma tán most először kényszerült arra, hogy lehasadva a konkrét tárgyi-történelmi megfeleltetésekkel operáló ideológiai elemzésről, egy film mélységeivel, esztétikai sokrétűségével, filmnyelvi sajátosságaival foglalkozzon.”
A film plakátját Vajda Lajos (1922-2008) tervezte, a Magyar Hirdetőnek, az Offset Nyomda 2500 példányban nyomta ki. A fekete-fehér plakáton a pap látható, kezét éppen talán áldásra emelve, felette felhős ég.
"Meghalt Herpai Sándor a V-Moto-Rock egykori dobosa. A zenészt kihűlt állapotban találták, kórházba szállították, de az életét már nem tudták megmenteni. Herpai Sándorra egy nagy V-Moto-Rock dallal emlékezünk" - hangzott el szombaton a Kossuth Rádióban. Majd felcsendült a Jégszív című szám, amely miatt a magyar (online) média nagy része kőbunkónak titulálta a szerkesztőket, műsorkészítőket. Kommentár nélkül íme álljon itt Gellért András Facebook-on megosztott levele.
A Kőbunkó levele
Az elmúlt hétvégén kaptam az új Kőbunkó nevet, amely valójában vezetéknév, mert a névadásnak köszönhetően Kőbunkó Tapló Gyökér Alja lettem, az ember, aki példátlan mélységbe süllyedt a hozzá hasonló színvonalú kollégáival egyetemben. Ízlelgettem, próbáltam szoktatni magam a gondolathoz, hogy az emberek innentől már csak így fognak majd szólítani, hogy Kőbunkó Tapló Gyökér Alja. Nem örömteli elfoglaltság ennek memorizálása, de voltak már nehezebb menetek is az életemben, gondoltam, ezt is megoldom majd valahogy. Mivel a személyimben még nem írták be a változást, így helyesebb ha emlékeztetek minden érintettet a valódi nevemre. Gellért András vagyok, és múlt héten szombaton én voltam az egyik műsorvezetője annak a reggeli adásnak, amely után az egész stábot eszelősnek, stílustalannak és taplónak nevezték, ezzel párhuzamosan pedig napokon keresztül osztották az internetes oldalakon, hogy hová küldenének minket a legszívesebben.
Szombat hajnalban a Kossuth Rádióban ez a stáb dolgozott (technikai munkatárs, zenei szerkesztő, adás szerkesztő, két műsorvezető), és én voltam az, aki közölte a szomorú hírt, "meghalt Herpai Sándor a V-Moto-Rock egykori dobosa. A zenészt kihűlt állapotban találták, kórházba szállították, de az életét már nem tudták megmenteni. Herpai Sándorra egy nagy V-Moto-Rock dallal emlékezünk. " És ekkor elindult az egyik legnépszerűbb VMR szám, a Jégszív. Alig 24 órával később pedig tanúja lehettem annak, a saját bőrömön érezhettem, milyen is az, amikor a "média" célba vesz valakit, lejárat, kifiguráz, majd ennek hatására a közösségi portálokon is osztani kezdik azt "észt".
Mivel az én hangomat használták ennek az állítólagos otrombaságnak az illusztrálásra, rögtön azonosíthatóvá váltam,így még Kanadából is kaptam szemrehányó, kioktató levelet. A fiamtól pedig léptem-nyomon azt kérdezték az ismerősei, hogy tényleg ennyire hülye az apád? A felháborodott olvasók, hallgatók azt nehezményezték, hogy miért nem választottunk másik dalt, milyen felháborító érzéketlenség az, hogy egy megfagyott ember halála után a Jégszív című dalt játszuk le?
Akkor most szigorúan a tények. Herpai Sándor nem fagyott meg. Azon a szörnyű napon túl sok alkoholt fogyasztott , és szinte magatehetetlen állapotban találtak rá Leányfalun egy padon, majd vitték kórházba. Több napot töltött bent az egészségügyi intézményben, ahol éppen egy CT-vizsgálatra várt a folyosón. Ott lett rosszul, majd halt meg.
http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2014/02/18/ct-re_vart_herpai_amikor_meghalt/
Az elmúlt év novemberében és decemberében (ugyancsak a Kossuth Rádióban) kilenc részes sorozatot készítettem a V-73 és a V-Moto-Rock történetéről, és abból az egyik adás csak és kizárólag Herpai Sándorról szólt. Maradjunk annyiban, elég jól ismerem a zenekar múltját, mint ahogy a tragikus sorsú Herpai Sándor közelmúltját is. Tisztában voltam azzal is, hogy kórházban kezelték, tudtam az önpusztító, szomorú életéről, sejtettem, hogy ez tragédiához vezet majd. Szombaton hajnalban azonban nem szerettem volna részleteket elárulni, tisztességtelennek éreztem volna, ha erről akkor és ott beszélek. Így csak a rövid hírt mondtam el, azt amit a legtöbb internetes portál is közölt. És leadtuk a Jégszív című dalt, amely nem egy megfagyott emberről szól, hanem a lélek kihűléséről. Herpai Sándor, ez a nagyszerű muzsikus nem hagyta magát megmenteni. Tavaly nyáron együtt vártam rá egy zenésztársával, aki segíteni szeretett volna neki, de Herpai akkor sem jött el, nem fogadta el a gáláns ajándékot. A lelke volt beteg. Végtelenül sajnálom őt és természetesen a családját is, a gyerekeit.
Az, hogy a kollégáim és ellenem lejáratókampány indult - immár bizonyíthatóan ok nélkül - azt gondolom, nem rólunk, nem rólam szólt, hanem azokról, akik ebben a gyalázkodásban részt vettek. Ez a bennük lévő feszültségről, haragról szól, a sehová sem vezető (bár sokszor érthető) indulatról. Ezt kell levezetniük nap, mint nap, és most úgy gondolták, találtak okot és eszközt ennek az indulatnak a kiengedésére.
Milyen érdekes, amikor a kilenc részes sorozat ment a rádióban, vagy amikor a műsor elhangzása után Lerch István a V-Moto-Rock egyik alapítója köszönőlevelet írt (ez az ő engedélyével nyilvánosságra került A Metró klubtól a Szigetig facebook oldalán), nos akkor jóval kevesebben jelezték: jó, hogy foglalkozunk a zenekarral és Herpaival.
A magam részéről nem várom azt, hogy bárki is elnézést kérjen az oktalan és nem éppen jóindulatú megjegyzésekért, nyilvánosan osztott szidalmakért. Csupán annyit kérek: az érintettek nézzenek magukba és tegyék fel maguknak a kérdést: normális dolog ez? Lehet így élni, ennyi indulattal és gyűlölettel? Hogy a jót nem látják, csak a vélt rosszat?
A válaszom: nem.
Ha gondolják, akkor osszák meg ezt a levelet is.
Üdvözlettel,Gellért András
Kommentek erre?
Ha már az év szava lett a selfie 2013-ban, íme, így készült az idei év talán legjobb selfie-je, habár az eredményt kevesebben láthatják.
A hölgy Szocsiban, egy hokimeccs alatt rögzítette az izgalmakat.
„Ma Magyarországon a Petőfi Rádióban az egész nap rólam szól: dalok, koncert, interjú a legújabb lemezemről és a magyar rajongóim élménybeszámolója - reggeltől éjfélig. Hallgassátok!” – tette közzé büszkén Facebook oldalán Robbie Willimas, izé, Williams. (Pár perce levették...)
Ugyanis kreatívjai úgy tűnik, magyarul jobban tudnak, mint saját munkaadójuk nevét leírni. No sebaj, azért boldog születésnapot drága, negyvenéves öreg Robbie Willimas, izé, Williams. Jó, van ilyen, de mégis.
A gigasztár egyébként, aki ne tudná, április 25-én a Papp László Budapest Sportarénában lép fel.
UPDATE: 11.15. körül a hiba kijavítva. Most legalább a több, mint 4,3 millió kedvelője is nyugodtabb lehet. (Az ilyen hibák elkerülése végett van, lenne olykor szükség a megfelelő szakemberekre...)
Kicsit fáradt lehetett szegény rendszergazda. Már alig maradtak. Az egyik éppen lerobbant. Kórházba kellett mennie. A másik kevésbé értett hozzá. És törölte egy gombnyomással legalább 150 gép teljes adatát. Többek közt a Magyar Rádió, ő, MR, ő, MTVA-Rádió vagy mi, archívumának egy részét. Meg még sok másik gépét. Nyomoznak, hivatalosan is. Nagyon magasan. De bünti lesz? Annak, tuti, akinek semmi köze hozzá.
Csak egy hír. Nyomozzátok ki.
Egyébként meg fizikai munkásokra bízott melókat is a rendszerdazdikra bízták. Mondják az egyiknap minap (jól hangzik), ezt az irodát megszűntetjük, a falból húzzátok ki a kábeleket, finito. De figyu, az még jól jöhet később. Nem kell, kuss. Jó, kihúzzuk. Aztán újra kellett. Kicsit később. Szereld vissza, Feri.
Szóval az MTVA-ban fent, nagyon magasan, csütörtök éjszaka, péntek hajnalban valaki megnyomott egy entert. Véletlenül. Törlődött némi közszolgálati adat. Az adófizetők pénzéből. Nyomoz VALAKI. De tényleg. Igaziból.
Ez olyan select all, delete all cucc. Szerű.
Most nyomozzatok ti.
A Cink hétfőn éjszaka ügyesen halászott, kipecázott egy szaftos, finom e-mailt a nagyszerűnek ígérkező Magyar Krónikáról. Ízesen szét is szedte, megjegyzéseket fűzve hozzá, kissé megfűszerezte, szépen kiporciózta, és lassan adagolta. Nagy gólt rúgott.
Mindenki meg is kapta a magáét, ahogyan kell.
Viszont azért felmerül itten egy kérdés: nem volt ez a levéltitok megsértése, a levél engedély nélküli közzététele? Persze kiloszámra jelennek meg cikkek hasonlóképpen: elkapott, véletlenül elküldött, rossz címre küldött e-mailek, üzenetek, kapcsán.
Elvileg egy levél tartalma csak akkor hozható nyilvánosságra, ha még mindig így van, ha a feladó és a címzett is hozzájárul. Jelen esetben a levelet nyilvánosságra hozó Cink feltehetően ráadásul egyik oldalon sem állt. Csak valamiképpen hozzájutott a levélhez.
Szóval jogilag akkor, hogy is van ez? Megírod?
Az addig oké, hogy a Comment:com éppen az MTVA nézettségi adatai közlésének mikéntjét fikázza, de azért elég fikáznivaló az is, hogy milyen módon értésesíti felületét a fikázós oldal.
Az index.hu főoldaláról is elérhető cikkből (de csak innen) ugyanis a felugró oldalról – megtévesztő módon – a Comment:com beszínezett logójára, az oldal címére kattintva nem a blog (höhö) érhető el: a klikkelő látogató a Telenor oldalára pottyan.
A világon sehol sem divat ez... Na, akkor hogy is van ez?
A TV2 első heti, hivatalos műsorprogram-ismertetőjében szerepel egy érdekes műsor-elem. Január másodikán, csütörtökön déli tizenkét órától új műsor indul, a címe: Adás felfüggesztés. Ráadásul jó hosszú, ugyanis tizenkét (!) órán keresztül, éjfélig tart.
Hivatalos info egyelőre nincs az ügyben. így csak találgatni tudunk. A hosszúra nyúló szilveszteri és afterparty-ra készülnek vajon a TV2 belsős, külsős, számlás, nem számlás dolgozói? Vagy a kínaiak más a spájzban vannak (mennek már a nagy találgatások, hogy milyen befektetői csoporthoz kerülhet a TV2), és egy maratoni prezentációra készülnek, előre meg nem adott tematika szerint?
Az RTL Klub 2012. augusztus 6-án töltötte 12 órás büntijét, a médiahatóság (ORTT) egykoron még a Mónika Show egyik nagyszerű jelenetéért (2009. március 9.) szabta ki az adásfelfüggesztést: "a kiskorúak személyiségfejlődése szempontjából kényes témának tekinthető szexualitást, és főleg a szexuális bűncselekménynek számító pedofíliát, részletező módon mutatták be".
Nagy valószínűleg valamilyen büntetés állhat persze az ügy mögött, de erről a TV2 hivatalos tájékoztatást egyelőre nem adott ki. És a Nemzeti Média- és Hírközlő Hatóság sem. A csatorna az idén már több bírságot kapott a Médiatanácstól, elsősorban burkolt reklámok miatt.
A selfie kifejezés használata egy kutatás szerint igencsak megnőtt, úgy kb. 17.000 százalékkal. Az Oxford Dictionaries szerkesztői ezért a selfie-t 2013-ban az év szavának választották – írja a BBC.
A kifejezés a szótár nyomtatott változatában ugyan még nem szerepel, de az online verzióban helyet kapott: „a photograph that one has taken of oneself, typically with a smartphone or webcam and uploaded to a social media website”. Azaz kb.: önmagunkról, elsősorban okostelefonnal vagy webkamerával készített, valamilyen social media oldalra feltöltött fotó.
Az Oxford Dictionaries szerint a selfie története 2002-ig vezethető vissza, először egy ausztrál online forumon bukkant fel, két év múlva a Flicker-en már hashtagként is megjelent, de igazán népszerű a kifejezés 2012-ben lett, ekkor az Instargamra „selfie” hashtaggel már 23 millió fotó került fel.
A mezei flehasználók mellett persze sztárok, celebek is előszeretettel töltögetnek fel magukról önportrékat, Rihanna, Justin Bieber, Lady Gaga és Madonna is. És olykor persze űrhajósok is.
Fotó: Facebook/BBC
Szegény Kozsót mindig kihasználják, átverik, és gyakran csórják a dalait. Az RTL újra utánajárt egy nagy összeesküvésnek, egy nagy lenyúlásnak, aminek sajnos úgy tűnik, újra Kozsó az áldozata.
Csak hogy tudjuk, mi is a helyzet a híres, népszerű zenész és nagypapa életében mostanság: „nemrég eljegyezte a barátnőjét, Keirát, akivel már az esküvőt tervezgetik, ráadásul könnyen lehet, hogy a lagzit azok a milliók fedezik majd, amiket az amerikai világsztár, Will i. am utal majd át a bankszámlájára. Kozso ugyanis úgy érzi, a Black Eyed Peas egykori tagjának a slágere megdöbbentő hasonlóságot mutat az egyik régebbi slágerével.”
A legjobb rész, amikor a híres előadó, Kozsó dúdolgatni kezd. A hasonlóság megdöbbentő, valószínűleg Will i. am menedzsmentje reszketve nyúl már hónapok óta minden megcsörrenő telefon után, remélve, hogy nem Kozsó az. De most... Arra azért kíváncsiak lennék, hogy mi is lesz a történet vége, és arról milyen tudósítást is kapunk majd az RTL üdvöskéjétől Kozsó eredményeiről.
Ez lett Kozsó egykori slágeréből:
És tényleg, mi lett Lady Gaga nyúlásának a vége?
Kissé ugyan csúszik az M3 rajtja – a jelenlegi dátum december 20. –, azonban csak január 5-ig lesz ingyen fogható a szerződött kábelszolgáltatóknál, utána már kódolt a sugárzás. Kérdés: a közszolgálati média, amely közpénzből működik, jogosan „ad el” pénzért tartalmat azoknak, a nézőknek, igen, akik fenntartják?
1. Közszolgálati csatorna már akad néhány, M1, M2, Duna, Duna World, a MR adói (Kossuth, Petőfi, Bartók, Nemzetiségi adások, Dankó). Így talán joggal mondható, hogy hírek, kultúra, szórakoztatás terén bőven akad kínálat. Ezért ha csinálunk egy fizetős csatornát, csináljunk, de most már ne szegény adófizetők pénzét herdáljuk csak elfelé, hanem némi bevételünk is legyen belőle. A tartalom pedig nagy részben rendelkezésre is áll a Ki mit tud?-tól a Zenebutikon át a Játék határon nélkülig, a Családi körtől, Hofin át a Cimboráig, sorozatokon, sporteseményeken, tévé- és játékfilmeken ívelve szépen, körbe-körbe a retro, a nosztalgia jegyében. A tervek szerint az M3 önfenntartó, piaci alapon működne, nem használva MTVA költségvetéséből külön forrásokat. Szóval, összeállítjuk a műsort, fizetjük a jogdíjakat, szolgáltatjuk a tartalmat, veszünk hozzá külföldi klasszikus sorozatokat (Nők a pult mögött, Kórház a város szélén), miért is lenne baj, ha idővel ez kódoltan menne ki, magasabb előfizetői csomagban, plusz pénzért?
2. Másfelől mondhatjuk azt is, a tartalmak nagy része már elkészült, leforgott, megvették anno, közpénzből, akkor azt mi a vérért kellene-lehetne-szabadna a drága adófizetőknek újra pénzért kínálni? Az index bugyuta mondata azért elég sántít:
„…egy fillért sem kell költeniük tartalom-előállításra, csak le kell menni néhány Karády-filmért az archívumba, viszont az m3 a Filmmúzeum megszűnte után akár még a közmédia presztízsének és nézettségének növelésére is alkalmas lehet…”
Erre egyébként az M3 a Facebook oldalán már válaszolt is:
„Nagyon örülünk a csatornáról megjelent sajtó híreknek, amik mind segítenek az érdeklődést felkelteni, de itt szeretnénk megjegyezni, hogy nagyon komoly hozzá nem értést feltételez az újságírótól az alábbi kijelentés: "...egy fillért sem kell költeniük tartalom-előállításra, csak le kell menni néhány Karády-filmért az archívumba".
Nagyon komoly összegeket kell jogdíjra fizetnie egy televíziós csatornának minimum öt különböző közös jogkezelő szervezet felé, ha televíziós sugárzásban mutat műsorokat és a saját gyártású műsorok jogdíjai sokszor többe kerülnek, mint egy külföldi tartalom megvásárlása.
Elmondanám azt is, hogy a magyar műsorok után a magyar szerzők kapnak majd jogdíjat, ezzel remélhetőleg nagy örömet okozva sok-sok magyar művésznek.
Természetesen abba sem gondolt bele, hogy a keresett Karády film esetleg filmszalagon vagy collon van, amit hiába viszünk föl az adáslebonyolításra, azt nehezen fogja lejátszani a szerver.”
Szóval ingyen nem készül semmi, pl. a magyar játékfilmeket is támogatják, ha éppen készül, közpénzből, a moziban mégsem lehet ingyen megnézni a nagyszerű alkotásokat.
Na akkor?
Fotó: M3/Facebook
Vicces, az egész sztori. Csak röviden: mindenki lop, azaz nem tiszteli a szerzői jogot vagy mit. De tényleg "mindenki". A Narancs interjút készít L. Simon Lászlóval jórészt a szerzői jogdíjak átcsoportosításáról, aki pár nappal később saját Facebook oldalán „jogtalanul” megosztja az interjút.
„L. Simon nem csak beszkenneltette a Narancs oldalait, de a teljes szöveget, mind a háromoldalnyit ki is posztolta. Amivel elsősorban és igen egyszerűen az a probléma, hogy ehhez nincs joga, hiszen mindez jogvédett tartalom: a szöveg nem az ő tulajdona, nem is az enyém, hanem a Narancsé. Nem terjesztünk jogvédett tartalmakat, cikkeket, akkor sem, ha az elérhető a neten, akkor sem, ha mi beszélünk benne, akkor sem, ha a Kárpátia zenekar tagjai potyognak az égből” – írja urfi a narancs oldalán.
Háborog hát a Narancs szerzője, hogy ehhez L. Simonnak nem volt joga. És most jön, aminek jönnie kell: a szerző illusztrációként megosztja (képmetszővel) L. Simon Facebook oldalát, a kimetszett fotón azonban látszik, a kép készítője éppen torrentezik (igen, ottan lent). Azaz illegálisan tölt le filmet, nem tisztelve a szerzői jogokat.
Tekereg a kígyó és a farkába szerzőijogol. Grat mindenkinek!
Hogy ki készít jobb hamburgert, Jamie Oliver vagy a McDonald’s, tulajdonképpen mindegy, – mi még most is csak a csalamádés burger ízért érezzük a szánkban, a Moszkván, az óra alatt. Az elmúlt napokban a Facebook attól volt hangos, hogy a sztárséf, vagy ki, lenyomta a Mekit, bebizonyította, hogy a McDonald’s hamburger emberi fogyasztásra alkalmatlan”. Csak az a baj, hogy a hír kamu. Ennek ellenére egy csomó blog, híroldal is átvette, többek közt az estihirlap.hu is. Elég beszédes: egy ősi kajákat házhoz szállító cég Facebook oldalán mintegy 4000 lájkolták és 16.000 megosztották. Így terjed a hülyeség, egy (sok száz) felelőtlen újraközlés nyomán.
A hír szerint marhahús használhatatlan részeit ammónium-hidroxidban áztatják, amely feloldja az ehetetlen részeket, és egységes péppé változtatja azokat. Ez a valami viszont emberi fogyasztásra alkalmatlan, aztán ráadásul állítólag a McDonald’s végül bejelentette, hogy megváltoztatja a receptet.
Ha nem is sokan, azért van aki utánajárt a dolognak. Hogy hogyan született e kamuhír, a dívány írta meg. „Rossz hírünk van a Jamie iránt lelkesedőknek, és a Meki elszánt utálóinak, a hír félig sem új és félig sem igaz. A most magyarul terjedő változat eredetije ezt a cikket követően augusztusban szántotta végig az angol nyelvű internetet, de már az a hír is gyanúsan nélkülözött bármiféle konkrétumot. Úgy tűnik, hogy ez az augusztusi hír részben reciklálta a Daily Mail már akkor is másfél éves cikkét, részben hozzátoldott néhány hangzatos, ám semmivel alá nem támasztott blődséget.”
Szóval tanulság akad, ne fordíts faszságokat, kedves szerző, vagy előtte legalábbis csekkold az eredeti oldalt, hogy az például vajon nem egy hírcsára-szerű megnyilvánulás. Aztán kedves blogolók is utánanézhetnek mint visznek hírként tovább, és nem egy utolsó szempont: egy étterem, illetve kaját házhoszállító cég – amelynél feltehetően fontos a bizalom, hitelesség, mi miből is készül – felelőtlenül ne osztogasson meg valótlan híreket.
No, végre egy kis igazi, celebes-médiás-hungaro pengeváltás, mondhatnánk. Nyilvános rendezvényen vett részt Rékasi Károly, persze Pikali Gerdával, egy nagyszerű főzős-média-nyilvános sajtóeseményen. Aztán gondolhatta, vége, lehúzza a rolót, felmarkolja a pénzt (nyilván számlát is adott róla), azt tipli. De a parkolóban lencsevégre akarta kapni a Velvet fotósa, és ott történt a baj. A fotós fotózott volna, a celeb már nem celebkedett volna. No, akkor hol a határ? És kis bunyó is lett, zsarus sztorival folytatódott.
Mint arról a Velvet beszámolt, „az 51 éves színész és Pikali a budaörsi Metro áruház vevőakadémiájára szervezett főzős eseményen vettek részt, és magán a (a) sajtónyilvános rendezvényen még jól is viselték a médiajelenlétet, nem tiltakoztak az ellen, hogy mások mellett a Velvet munkatársa is fotókat készítsen róluk. Később erről az eseményről távoztak autóval, a Metro parkolójából, amikor munkatársunk lefotózta őket, miközben kolléganőnkkel a taxira várt. A színész ekkor elhajtott az autójával, majd egy kanyar után visszatért a parkolóba, és egy ismerőse társaságában követelni kezdte fotósunktól, hogy mutassa meg, illetve törölje le az elkészült fotókat.” Dulakodtak, a drága masinát le akarta nyúlni és le is nyúlta a színész. Elhajtott, visszahajtott, egy motoros cimbije visszahozta a fényképezőgépet, itakdalse. Majd jöttek a zsaruk.
No, most akkor mi van? Nyilván attól lett sztár-celeb Rékasi, hogy írtak róla. Hogy egy közismert, igénytelen sorozatban is szerepelt. Részt vett egy médiaeseményen, hogy reklámozzon egy céget, terméket. Fotózták. Vége lett, és aztán is fotózták. (Persze felmerül: Meddig celeb a celeb? Ha egyszer kiteregetsz mindent, hol van az a bizonyos intimszféra? Ha a sikert részben a médiának is köszönheti, mégis, ő gondolja, hogy megmondja, most már elég?) Erőszakhoz folyamodott (a Velvet beszámolója alapján), bántalmazott egy médiamunkást. Aztán elhúzott.
Ki hibázott, ki követett el valamit? A fotós fotózott, és nem csak ott, ahol „engedélyezték”. Végezte a munkáját. Végezte a munkáját a celeb is. Aztán erőszakhoz folyamodott. Az igazságszolgáltatás majd rendet tesz.
De addig is a kérdés, ki volt a fasz?
Fotó: Velvet (kicsit belenyúlva)
Magyarország - Andorra, ma aztán kiderül, 8-1 vagy 1:8, kiboruló, minden leplet lerántó focisták, kikészülő sportújságíró, agyrázkódás utáni miniszterelnök, nem kell stadion, felszántani, behinteni sóval, elküldeni minden eddigi szakembert, újat bányászni, sztárokat építeni kisgyerekkortól, talán kicsit képezni az edzőket, önmagát fricskázó Nemzeti Sport, fogadóirodák, fel nem derített korrupt meccsek, fogadások, lapos labdák, megint mindenki ért mindenhez, de senki nem tesz semmit, csak fikáz, lop, csal, hazudik, sajtótájékoztatón ingyen eszik, ingyenpólóval elsündörög, cikket lead, aztán holnap úgy is új nap, 
Andorra ellen nyerünk, (vagy: „A győzelemmel elégedett lennék, viszont nagyon csalódottan zárnám a selejtező sorozatot, ha rúgott gól nélkül kellene befejezni szereplésünket”) és minden mehet a régiben, a szotyi és a sör úgyis fogy, ugyanolyan ez az egész, mint a szép magyar politika, simli, majd jobb lesz, lenyúljuk, de nem, lebuktatjuk, szippantunk egyet a csíkból, és pár óráig repülünk, aztán arcra vágódunk másnak reggel, úgy is jön a lelet, hogy mi aztán tiszták vagyunk, csak focizni nem tudunk (illetve én tudok, csak ti nem tudtok helyezkedni), a fejelés az megy, persze, csak nem oda kellene, mindegy, ő a hibás, meg az elmúlt 8 év, meg a 20, tovább is van, mondjam, még, mondom, focizzá’ havi 47 ezerért, ingyen szerkóért, a fröccs olcsóbb, a pálinkát főzheted, majd segít felejteni, kell egy csapat, persze, együtt, közösen a célért, jobban teljesít, csak azt nem tudja senki sem, mi az hogy együtt, nem baj, tiszta Baja, megfigyelőkkel, gulyással, okosokkal, elsöprő győzelemmel, de te csaltál, nem, te, aki mondja másra, az, csak közben a gyógyszer, a labda gurult el, meg a lényeg, a játék, az élet öröme.
Fotó: hdwallpapercollection.com
Kihagyhatatlan ajánlat csak Önnek, csak most: 500 százalékos gyümölcstartalmú szörp 699 forintért!
Délután négy órakor sikerült villantani egy férfi nemi szervet egy cseh hírtelevízióban. Szegény hírolvasó éppen csak beköszönt, amikor a feje mögött az egyik monitoron jelent meg a fütyi.
A csatorna magyarázata szerint egy dokumentumfilm egyik kockája villant fel a nem éppen megfelelő időben.
A jövő héten a parlament már meg is szavazhatja az a beadványt, amely alapján mindenki ingyen vehet át kenőpénzt, azaz azt nem terheli semmilyen adó, jutalék, levonás – értesült a Médiafika. Az eljárást uniós kifogások sem érhetik, hiszen ez szinte mindenütt bevett szokás.
„Ez már nálunk régóta működik, ha olykor egy kis extra profithoz jutok, maximum az asszonynak szoktam adni egy kis dellát ruhára” – nyilatkozta az egyik nevét közölni nem kívánó politikus. A törvénymódosító javaslat szerint az ingyenes kenőpénz átvétele havonta két alkalommal lesz illetékmentes.
A javaslatot kormánypárti és ellenzéki politikusok egyaránt elsöprő többséggel támogatják, amelyet lapunknak megerősített több mutyiban érdekelt vállalkozó is, miután lefizetett minket.
Fotó: Wikipedia
Továbbmenet nincs, szeptember 30-án bezár a budapesti Vidámpark. Ilyen is volt a negyvenes években:
És ilyen is a hatvanas években:
Néhány magyar film is őrzi szép emlékét.
1. Bacsó Péter: A tanú
2. Tarr Béla: Családi tűzfészek
3. Hatvani Balázs: Gingerclown
5. Jeles András: A kis Valentino
Melyik magyar filmben bukkan még fel a Vidámpark? A hozzászólók közt októberre érvényes belépőket sorsolunk ki.
Üzenet a csúcsra. "Az energia érdekesen áramlik. Minél többet adunk és minél többen adunk, annál többet és annál többen kapunk! Együtt sokkal több energiával és erővel sokkal többet érhetünk el, mint külön-külön" - vallja Erőss Zsolt.
Brad Pittné, mint arról a fél világ beszámolt, eltávolítatta melleit, mert hordozója annak a génnek, amelyek mutációja összefüggésbe hozható az örökletes emlőrákkal és petefészekrákkal is. Majd következett a következő hír: Christie’s londoni, szerdai árverésén David LaChapelle fényképére lehet licitálni. A fotón Angelina Jolie félmeztelenül egy lóval játszadozva látható, a mellek azért csak részben láthatók. Összefüggés?
Angelina Jolie a New York Times oldalán számolt be döntéséről és az elmúlt hónapokról. A biztonság kedvéért nem túl bonyolult angolsággal. Fontos levél, fontos vélemény ez. Életbevágó. Természetesen minden nőnek és férfinak is szól. A világnak.
Az árverésen biztosan nagy tolongás lesz, amiről a média mindenféle felületen beszámol majd. Persze a Christie’s katalógusába már korábban, de sokkal korábban is szerepelt az árverésre bocsájtott felvétel, ezt nem győzték a hírekben hangsúlyozni.
A két hír alig egy napos, félnapos napvilágra kerülése közt azért némi összefüggés akad. Hogy az időzítés tudatos vagy sem: csak nagyon kevesen tudják.
Érzékeny kérdés, olyan, amit feltenni is illetlenségnek tűnik. Vagy az az illetlenség, hogy így időzítették e két bejelentést? Az összefüggés tényleg csak véletlen műve?
Fotó: www.nytimes.com, www.christies.com
