Ma este 20.15-től némi szerelem, némi kolera az m1-en. Golden Globe-jelölt, igaz, csak a betétdalért.

A Négy esküvő és egy temetés, a Fedőneve: Donnie Brasco, a Mona Lisa mosolya, a Harry Potter és a Tűz Serlege rendezője és számtalan sikerfilm producere 2005-ben készítette el a kolumbiai Gabriel Garcia Marquez regénye alapján moziját. Az író nem könnyen állt kötélnek, a mozi producerének állítólag három évébe telt, amíg a Nobel-díjas szerző áldását adta a produkcióra. A könyv és a film cselekménye ötven évet ölel fel, amely idő alatt Florentino Arizának sikerül beteljesítenie vágyát, hogy elnyerje Fermina Daza szerelmét. Fiatal korában hiába epekedett a lány után, a lány gazdag apja nem volt hajlandó gyermekét szegény hivatalnokhoz adni. Ferminát egy másik városba költözteti, néhány év múlva a lány feleségül megy egy jómódú orvoshoz. Florentino azonban sosem felejti el. A főszerepet Giovanna Mezzogiorno és Javier Bardem alakítja. A film egyik betétdalát – amelyet Antonio Pinto és a kolumbiai énekesnő, Shakira írt – 2008-ban Golden Globe-ra jelölték.

Lehet átlagos – értsd: nem tömeggyilkos hajlamú, perverz, lelkében nagy tikot őrző, ezernyi frusztrációval teli, nem varázslótanonc és gyűrűhordozó – kiskamasz iskolai, családi, hétköznapi, szerelmi problémáiról még úgy mozit készíteni, hogy az ne süllyedjen el a közhelyek tengerében? Az elsőfilmes Ayoade bebizonyította, hogy igen.

Oliver Tate kissé elvarázsolt tengerbiológus édesapjával (egyszer még egy előadást is tartott) és valamelyest izgalmasabb életre vágyó édesanyjával él, az iskolában cikizik, ráadásul szerelmes az egyik osztálytársnőjébe. A leány alapvetően sem egy könnyű eset, családi helyzete sem rózsás. Ha lassan is, de a kezük összeér, lepusztult ipari negyedekben, a tengerparton csatangolva próbálnak szüleik, környezetük frusztrációi nyomása alatt boldogok lenni. És olykor sikerül is, hol mosolyra fakasztóan, hol kis szomorúsággal átitatva. Útkereső kamaszoknak és feszült szüleiknek erősen ajánlott.

"Török Ferenc Isztambul című filmje a tervezett 2011. október 27-ei dátumnál csak később kerül a magyarországi mozikba.

A filmet gyártó Új Budapest Filmstúdió nem vállalhatja a film bemutatását mindaddig, amíg a céggel szembeni szerződéses tartozását a Magyar Mozgókép Közalapítvány utódszervezete nem rendezi, hiszen csak ez után lehet kifizetni a teljes stábot és az utómunka-költségeket.

A film világforgalmazója a Fortissimo Films, a törökországi mozikban 2011. október 21-én indul. (És törökországban miért mutathatják be?)

Az Isztambul magyar-török-ír-holland koprodukcióban készült, tervek szerint 2012 januárjában mutatják be."

Igen, talán ideje lenne, hogy valóban működjön az a bizonyos utódszervezet.

Annak is ideje lenne már, hogy az MMK volt vezetői, a pénzekről döntő emberkék, szervezetek (amelyek közül sok már csak papíron létezett...) kiálljanak, illetve kiállítsák őket a tatamira. Hányan vannak börtönben? Nagyon hangosra lett tervezve az elszámoltatás, csak nem lett belőle semmi. Feltehetőleg azért, mert jobbról-balról bőven akadnak érintettek. Amikor korábban valaki sokat kritizálta az MMK-t, a következő évben kapott a dokumentumfilmjére pár milliót. Utána már nagyon nem nyilatkozott. Hát, így állunk.

Milliárdokat kúrtak el, osztottak szét. Sok éven keresztül úgy, hogy a még meg sem kapott pénzeket, a jövő évi várható dellát osztogatták. Részben haveroknak, önmaguknak (volt, hogy amikor egy Grunwalsky fotografálta moziról döntöttek, ő kiment, hogy "korrekt" legyen a pénzkiosztás... Valószínűleg ilyenkor az egykori Kultiplexben gurított le néhány sört.). Korrekt, az.

A legszomorúbb az, hogy akik fizetésből élnek, egy-egy produkciótól függenek, "alacsonyabb" beosztásban, húzzák a gályát, a vezetékeket, állítják be a lámpát, sminkelik a "sztárokat", húzogatják a pullert vagy mi a lófaszt, azok meg pénzt nem kapnak.

Ez az igazi magyar szépség.

Már a mozikban a fesztiválkedvenc Mike Leigh új filmje. Van bejön az élet, van akinek nem. Öregecskedő, de boldog feleségek, magányos társkeresők. Nem csak nagyszülőknek.  

Az ágyban fekve, egy pohár borral és egy-egy könyvvel a kézben végződik az idősödő pszichológus, Gerri és geológus férje, Tom egy átlagos napja. Kiegyensúlyozottnak tűnő, békés életet élnek, hétvégenként kiskertjüket ápolgatják, elmennek együtt bevásárolni, olykor barátokat vagy harminc év körüli fiúkat látják vendégül. Életük tökéletesnek tűnik, de az őket körülvevő családtagok, barátok igencsak küszködnek magukkal, csapásokkal, magánnyal. Még inkább hangsúlyos sorsuk a tökéletesnek tűnő pár viszonylatában. Fiúk társ nélkül tengeti napjait – egy ideig –, Gerri barátnője magányába kezd lassan felőrlődni, Tom régi cimborája hasonló cipőben jár. A férj bátyja feleségét veszíti el, rég nem látott fia csak tovább fokozza bánatát. Tavasz, nyár, ősz, tél – peregnek a hónapok, és lassan rajzolódik ki az ebédek, családi összejövetelek, temetés alatt a karakterek boldog-szomorú élete. A fesztivál-kedvenc brit rendező moziját Oscar-díjra jelölték, Cannes-ban díjazták is

Ma, vasárnap este A bombák földjén. Moziban is nyomták, tévé asszem most először adja. Néhány Oscar, James Cameron exfelesége rendezte. De ez biztos hímsoviniszta megjegyzés.

„Amikor Mark Boal, az író visszaérkezett Irakból, történeteket mesélt nekem a hadseregről, és a bombaosztag katonáiról – az elit osztagról, amelyben igen nagy a halálozási arány. Amikor elmondta, hogy ezek a specialisták milyen elképesztően sebezhetőek, és hogy csupán egy pár fogót használnak egy olyan bomba hatástalanításához, ami mindent elpusztít háromszáz méteres hatósugarú körben, sokkot kaptam. És amikor megtudtam, hogy ezek az emberek önként jelentkeztek erre a veszélyes munkára, és néha annyira beleszeretnek, hogy nem tudják elképzelni, hogy mást csináljanak, tudtam, hogy megtaláltam a következő filmem témáját” – nyilatkozta Kathryn Bigelow rendező, aki nemcsak a témát találta meg, és készítette el filmjét, hanem hat Oscar-díjat is besöpört vele.

Az Irakban dolgozó amerikai bombaosztag életébe pillant bele a film, William James őrmester összebarátkozik egy helyi kisgyerekkel, és amikor egy bombaraktárban hozzá hasonlító holttestre bukkan, keresni kezdi a tetteseket.

Ma, hétfőn este a Duna Televízión (20.30) Robert Young Eichmann című filmje látható, amelynek nagy részét Budapesten vették fel.

Adolf Eichmann a második világháború után egy eldugott erdőgazdaságban dolgozva bujkált, miközben túlélők és a szövetséges hatóságok vadásztak rá. 1949-ben Argentínába menekült, ahová követte családja is. Amikor már azt hihette, megfeledkeztek róla, 1960 májusában az izraeli titkosszolgálat egy kommandója Buenos Aires külvárosában álló háza elől elrabolta, és Izraelbe szállította, ahol egy fiatal rendőrtiszt, Avner W. Less előtt kellett számot adnia a Harmadik Birodalomban betöltött szerepéről. Több hónapos kihallgatás után Jeruzsálemben állították bíróság elé, és halálra ítélték.

A film alapjául Eichmann végső vallomása szolgált, melyet közvetlenül kivégzése előtt tett. A főbb szerepeket Thomas Kretschmann mellett – aki több hasonló témájú moziban (A zongorista és A bukás – Hitler utolsó napjai) – Troy Garity, Franka Potente, Stephen Fry alakítja. Robert Young a film több jelenetét Budapesten forgatta.

A mi Sándorunk Esti Showdere október 27-én került volna az RTL Klub képernyőjére, hogy egy újabb, nagyszerű estét hozzon drága nézőinek. Fábry ugye elvileg egyedül maradt, úgy tűnik, most még inkább.

Okok, magyarázatok egyelőre nincsenek, azt tuti, hogy - jelen állás szerint - Fábry helyett David Caruso ered a bűn nyomába: lesz hídnak ütköző yacht, gyilkosság, váltságdíj, hamis ékszer. Kevesebb fingással, cigányozással, gyurcsányozással.

Már ez is viccesebbnek tűnik, mint a jobb napok is megélt show-műsor.

R.I.P.?

A szerkesztők, mentorok talán egy kicsit jobban is ügylehetnének arra, hogy azt a látszatott keltsék, hogy még nem tudják, ki is jut tovább a nagyszerű vetélkedőben.

Az RTL Klubon, illetve a Coolon futó adásokból ugyanis, aki egy kicsit jobban odafigyel, rájöhetett már szombaton este, hogy nagy valószínűséggel ki is juthat, juthatott tovább a vasárnapi nagy "megmérettetésen".

Persze tudjuk, hogy ez egyelőre nem élő műsor, mármint az RTL-en - így viszont jobban lehetne ügyelni a részletekre az utómunkálatok során. Persze nem lehet könnyű a szombat esti, hetekkel, hónapokkal korábban felvett, szombaton leadott műsort a Coolon - már élőben - értékelni, de valaki elvileg azért profi, hogy ezt megtegye. És ha tetszik, becsapja a nézőt azzal, hogy ő bizony még nem is sejti szombaton este, hogy ki jut tovább vasárnap...

Már ebből is lehetne nagyon mélyenszántó erkölcsi ítéleket hozni, de hát ez a média, legyinthetnénk. (A filmben sem hal meg igaziból a bácsi, és a forgatások alatt általában egyetlen állatnak, növénynek, földönkívülinek sem esik bántódása...)

Az viszont már erősen megkérdőjelezhető, hogy ilyenkor emelt díjas SMS-ben, betelefonálgatásokkal forintok gurulnak (vajon ki jut tovább kérdést feltéve) a szolgáltatóhoz, illetve a csatornához. 

Bennük van az X-Faktor.

Daniel Barber elsőfilmes rendező filmjében Michael Cane tér vissza, kapja elő a stukkert, leszámol a drogosokkal és a rosszfiúkkal. Mindezt teljes nyugalommal, reálisnak tűnő keretek közt, még a tolószékes Superman sem segít neki. Mától a mozikban.

Gátlások nélkül randalírozó bandák, hétköznapi embereket terrorizáló kamaszok, fegyverek, kábítószer, kilátástalanság. A rendőrség tehetetlen, akár napjaink híradásaiból is ismerősek lehetnek a címszavak. Az egykoron tengerészgyalogosként szolgáló Brown számára már érdektelen a külvilág, csendben sakkozva a kiskocsmában telnek napjai. Egy napon azonban elveszti idős barátját, úgy dönt, neki kell igazságot – ha még létezik ilyen – szolgáltatnia.

A lakótelepet uraló fiatalok nyomába ered, és kíméletlen harcba kezd. Michael Cane magányos, idős hős lehetne, de ebben az időkben, lakótelepi, lepusztult, már szinte apokaliptikus környezetben nehéz eldönteni, hogy hős vagy csupán egy kíméletlen bosszúálló, aki tettével visszafordíthatatlan folyamatokat indít el. Igazság nincs, úgy tűnik megoldás, a féktelen erőszakra sincs. Daniel Barber elsőfilmes 2009-ben bemutatott mozija nagy sikert aratott a szigetországban, több fesztiválon is díjazták, és jelölték elismerésekre.

"Novemberben vastagabb borítékot kapnak a nyugdíjasok" - írja a teljesen független Magyar Nemzet online kiadása.

"Egyszeri, 6 százalékos kiegészítést kapnak novemberi ellátásuk folyósításával egy időben a nyugellátásban és baleseti járadékban részesülők – derül ki a kormány Magyar Közlönyben megjelent rendeletéből" - folytatódik a cikk.

Azért érdekes lehet: vastagabb a boríték, más papírból lesz, védőhálóval ellátva, ütésálló zacsiba helyezve, nehogy már az a pár forint is kiguruljon belőle.

A boríték vastagabb lesz, csak a benne lapuló pénzösszeg nem változik.

Sajnálatos módon még nem sikerült megtekinteni Steinbeck regénye alapján készült A kék öböl című filmet, de erről mondjuk erősen tehet a filmet évek óta vetítő TCM is.

A film eredeti címe Cannery Row, amit valamilyen okból kifolyólag Konzervgyári sorra sikerült lefordítani. Kis utánajárással - kb. két klikkel - jobb fordítás is kieszközölhető lehetett volna, hogy szépen megfogalmazzuk. Talán.

Érdekes adaptáció lehet a Konzervgyári sor: Nick Nolte és Debra Winger nem az öböl kék vizén ring melankolikusan, hanem egy ipari negyed egyik lepusztult épülete gyártósorán egymásnak feszülve keresi az élet értelmét.

Ma, hétfőn este a Duna Televízión Michelangelo Antonioni: Zabriskie Point című klasszikusa pereg. Ellenállás, szex, repülés és egy kis Pink Floyd.

Az amerikai diákmozgalmak idején, a hatvanas évek végén készült Antonioni tengerentúli filmje. "Ki akartam már szakadni Olaszországból és Európából. Ami a figyelmemet első ittlétem alkalmával megragadta, az a fiataloknak a kor társadalmával – sőt nem is annyira a társadalmával, mint inkább a régi Amerika erkölcsével, gondolkodásmódjával, lelkivilágával szemben tanúsított ellenállása volt."

A Zabriskie Point – amely Halál völgyének nevezett sivatag legmélyebb pontja – főszereplője Mark, a fiúnak már elege van a végtelen, sehová nem vezető értelmiségi vitákból, és elhatározza, a tettek mezejére lép. Pisztolyt vásárol, hogy a következő tüntetésen használja. Menekülnie kell, ellop egy repülőt, amellyel a sivatag felé tart. Itt találkozik egy lánnyal, a kietlen tájon érzelmeiknek nem tudnak, és nem is akarnak gátat szabni. Visszatérve a civilizációba, a társadalomba azonban életük már nem teljesedhet ki. A film kísérőzenéjét a Pink Floyd és Jerry Garcia szerezte.

Ma, csütörtökön kerül a hazai mozikba David Mackenzie Hétköznapi pár című filmje. Eva Green villant párszor bimbót, McGregor pedig megfőzi. A vetítésen néhány bődületes közhely láttán sokan fogták azért a fejüket.

Life goes on – azaz az élet megy tovább. Történjék bármi, jöjjön katasztrófa, különös vírus, fel kell állni, enni, inni, szerelmesnek lenni, élni. Röviden ennyi a nagy üzenete a filmnek, ami nem is lenne baj, a probléma csupán annyi, hogy ezt kisiskolás módón igyekszik sulykolni a kedves nézőbe a rendező, főleg az utolsó fél órában. Pedig a kezdet nem rossz, a tudós Eva Green kedvező adottságai mellett természetes játékával is elbűvöli a moziba tévedőt. Ewan McGregorról pedig kiderül, tud ő főzni (sőt, biciklizni) is, nagyszerű séf egy menő étteremben.

Egy szép napon találkozik álmai asszonyával, aki hivatása mellett ezúttal enged az érzelmeknek, és engedi megfőzni magát. Bimbózik a szerelem, de az élet nem mindig egy habostorta. Egy furcsa vírus üti fel a fejét a világban, aminek következtében az emberek először elvesztik ízlelő, érzékelő képességeiket, majd hol sírni, hol őrjöngeni kezdenek. Majd megnyugszanak, és minden megy tovább. Life goes on. Csak nem mindegy, hogy hogyan.

Néha azért érdemes a tévében filmet is nézni. Például ma, kedden Robert Altman M.A.S.H. című moziját a Filmmúzeumon este kilenc órától.

Már közel másfél évtizede Hollywoodban dolgozott Altman, és ugyan készített néhány játékfilmet, televíziós produkciót, nem keltett különösen feltűnést műveivel. A fordulópont 1970-ben érkezett el, amikor is megkapta a M.A.S.H megrendezésének lehetőségét. Ma már minden idők egyik legsikeresebb háborús vígjátékaként emlegetik – Richard Hooker regénye alapján készült –, a mozit öt Oscar-díjra jelölték, és egy arany szobrocskát, a forgatókönyvért el is nyert.

Egy mozgó katonai kórházban, a koreai háború idején, a kegyetlenség és az embertelenség árnyékában a mindennapok feszültségét különböző groteszk, humoros módon igyekszenek oldani a katonák.

A főkolompos Donald Sutherland, de segít neki Elliott Gould, Tom Skerritt és Robert Duvall is. Altman nehezen jött ki a gyártó stúdióval, későbbi interjúiban a rendező ezt rendre ki is emelte, és a színészekkel sem volt zökkenőmentes a kapcsolata.

Mindezek ellenére a film az 1970-es Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálmát érdemelt, és klasszikussá vált.

"Presinszki Ákos jelenleg az egyetlen férfi Magyarországon, aki tudja, hogyan használja a rudat. Pirner Alma férje néhány évvel ezelőtt döntött úgy, hogy hátrahagyva addigi munkáját egy ismeretlen terepre evez. Döntését nem bánta meg, csak azt sajnálja, hogy kevesen osztoznak lelkesedésben a férfitársadalom tagjai közül."

Készülnek is az októberi, budaőrsi világbajnokságra.

Mondjuk, "aki tudja, hogyan használja a rudat", használhatná másra is, ha már így fogy nemzetünk. Legyen még több férfi rúdtáncos a következő generációban is. 

De mit csinál egy kiöregedett rúdtáncos? Járókeretével, sérvkötőjével együtt pörög a rúdon?

Egész nap csak lógatják a lábukat, nyivákolnak. A jó időben az udvaron henyélnek, elterülnek a fűben, nyalogatják itt-ott magukat a padon és csak dumálnak egymás közt. Általában álmosan hallgatják egymást, arra várva, mikor kezdhetnek bele saját zagyvaságukba, új projetjükbe. Minderről persze memo készül, amit aztán valakijük szétküldözget, de a tervek rendre megállnak a memo szintjén. Lásd Hivatali patkányok.

Saját bejárónőjük, tikárnőjük van, nevezhetjük csicskásnak, talpanyalónak is. Mindennap eléjük teszi az ebédet, uzsit, persze egy kis innivalóval megsképeklve. Ezt elfogyasztva hátradölnek, de ami feladatuk lenne, leszarják.

Jólakottan néha körbenéznek, átkullognak a másik fa árnyákába. Megélhetési gondjuk nincs: tető viszont van a fejük felett, jó nagy kerttel, udvarral, személyzettel, biztonsági szolgálattal, olykor dubaiozós cicákkal, máskor hostess kandúrokkal.

Ők a Magyar Rádió macskái.

Hétfő, parlament, okoskodás. Az index tudósít, és olyan is van, hogy ezen a tévedhetetlen nagyemberek tévednek?

Adót emel a parlament szól a cikk címe. Majd kicsit lejjebb:

"Kövér László helyett Lezsák Sándor elnökletével kezdődött meg az ülés. (Lezsák Sándor Finnországba utazott.) Lezsák az ülés kezdetén megemlékezett a szombaton tragikus halált halt Pallag László volt kisgazda képviselőről, az olajbizottság volt elnökéről."

Kövér helyett Lezsák. OK. Lezsák Finnországban, tehát Leszák ülésezik. Valószínűleg Kövér felvette Lezsák arcát, majd amikor Lezsák felébredt a kómából Finnországban, Kövér arcát felvéve, Kövér lett és nyomába eredt Lezsáknak, azaz egykori önmagának.

Arcpirító, köpönyeg- és arcforgatók.

Ha kell a pénz sérvkötőre, talán a szerző, szerkesztők, olvasószerkeztők is kiszúrhatnák a hibát.

Vége az uborkaszezonnak, indul a komoly munka. Amit pedig szép kis bulvárhírekkel nem is árt felturbózni.

Mások mellett a Comment.blog.hu is beszámolt Szijjártó fantasztikus álmának beteljesüléséről, amit az m1 Híradó sporthíreiben tett közzé. Igazolt focista lett, ez volt a legfontosabb hír a futsal eseménnyel kapcsolatban.

De íme a friss hír. Ma, szerda este a Jóban Rosszban epizódjában feltűnik Rogán Antal. A FIDESZ V. kerületi polgármestere feleségével, Cecíliával és Krumpli kutyájukkal állt a TV2 sikersorozatának kamerája elé a Kossuth téren.

"Egy napos gondolkodási időt kértem, de végül igent mondtam a felkérésre. Jó ötletnek tartottam és mindig is kíváncsi voltam, hogyan készül egy napi sorozat. Fontos volt, hogy önmagamat alakíthattam a rögzített jelenetekben, hiszen bohóckodásba, tényleges színészkedésbe nem mentem volna bele, de ezt nagyon ügyesen kitalálták és megoldották a Jóban Rosszban alkotói, hiteles a történet” - mondotta.

Izgatottan várjuk az alakítást.

Hiteles a történet, attól nem is félünk, de vajon ezen bohóckodásoktól hiteles marad a drága politikus? Persze nem kell félteni a másik oldalt sem, emlékezetes Gyurcsány sztorija is, aki egy eltévedt kislányt talált a Rózsadombon. Hazavitte, megetette.

Csak a jónép megetetése nem sikerült igazán.

Tiltakozzon. Közben pedig pucoljon Krumplit.

A Balatoni Nyár - ami lenyomta a kereskedelmi csatornákat is délelőttönként - stábja már jól ismerte Cipót, minden nap bemutatta ugyanis egyedi produkcióját.

Nem kellett hozzá sok minden: néhány liter bor, egy jó kis Camping bringa és némi helyismeret. Illetve ez utóbbi mégsem.

Miközben a Zanzibár húzta a talpalávalót, Cipó nekiveselkedett, és megtette, amit követelt a haza. Meg is lett a jutalma.

"Bár a rezsim visszavonhatatlanul megbukott, továbbra is képlékeny a helyet (sic!) Líbiában" - írja a mai Magyar Nemzet a címlapján az Elfoglalták Kadhafi főhadiszállását című cikkében.

Persze az ember - még álamfők is - vétenek olykor hibákat. Csak címlapon még kellemetlenebb tud ez lenni.

De ki hibázott? A cikk szerzője? Megírta, azt elolvasta a szerkesztő, majd tördelés előtt az olvasószerkesztő, tördelés után a korrektor, majd estleg még egyszer az oldal szerkesztője, utána a lap napi szerkesztője, esetleg átfutotta a főszerkesztő is. Szóval néhányan átsiklottak rajta.

Szar (helyet) helyzet.

Valószínűleg nem nézik millió számban a világhírű Pax TV műsorát, de a csatorna dolgozói is mindent megtesznek az érdekében, hogy nézettségük lehetőleg ne növekedjék.

Történt ugyanis, hogy műsorújságokhoz nem küldték el heti műsorukat. Némi érdeklődés után kiderült, mindenki szabadságon van, így nincs olyan ember, aki pótolná azt az embert, aki emberi szabadságjogaival szabadságra ment. Jó pihenést, jó nyaralást.

De mégis: ezt így hogy?

Ha szabadságon van egy napilap főszerkesztője, nem jelenik meg a lap? Ha lebetegszik Kolosi Péter, elsötétül az RTL képernyője? Ha mozgássérülteknek fenntartott helyen parkolás miatt elvontatják Hajdú Péter autóját, nem repül a Frizbi?

„Gyökeresen átalakítják az Esti Showdert – tudtunk meg egy stábtagtól, aki sokakkal együtt emiatt elvesztette állását. Fábry Sándor műsora azért szorul felújításra, mert sok nézőt veszített” – írja a híres-neves Bors. Szinte mindenkit kirúgtak az ex-showman mögül.  

Az utóbbi időben már túl sok poént nem gyártott – gyártottak neki –, fingás, cigányozás, buzizás már kevés volt, Gyurcsányt meg már minek fikázni.

A cikk szerzője feltehetőleg megkapja majd a magáét, pereit az ex-showmantől, előszeretettel játszik ilyet. Köztudomásúan utolja az újságírókat. Amihez szíve-joga, de azokat is, akik nem rossz szándékkal írnak róla, hanem mondjuk éppen propagálják valamelyik baromságát.

Nem is olyan rég egy róla készült cikket olvasott át, megjelenés előtt, ne hogy valami baki maradjon benne. Egy szót javított, majd az elköszonés helyett feltette a kérdést a szerzőnek: „Nem tudja, miért alkalmaznak analfabétákat újságírónak?”

Pont azért, amiért fingós-cigányozós ex-showmant RTL Klub-súgógépről olvasónak.  

"Kutyapszichológusnál járták a sztárok és kedvenceik" - szól a hívószó. A szétküldött sajtóanyag utolsó mondatából kiderül, miért is jártak ott: népszerűsíteni egy kutyaiskolát. Oké, rendben tegyétek.

Celebek jártak tehát kicsit okítani az ebet, lementek kutyába, de azért ők is jól jártak, egy rövid tréning után kíméletlen őszinteséggel mondott véleményt a gazdikról és a sztárkutyusokról a tulaj is.

A közismert (?) celebről, Bozsó Péterről (a Jóban Rosszban színésze) kiderült, hogy lelkes kutyatulajdonos, aki talán jobban bízik Picassóban, mint saját magában. Nem, nem a festőben, vagy kiben, gondolom a kutyájában. „Tényleg kicsit bizalmatlan vagyok, nehezen nyílok meg, sokszor gondolom, hogy az emberek nem értenek meg. De ilyenkor nem igazán a kutyára, csak magamra támaszkodom, azt hiszem, kicsit önfejű vagyok” – mesélte a sikersorozat Szlávik nyomozója.

Ma is sokkal bölcsebbek lettünk.

"Legyen olimpiai sportág rúdtánc!" Harsogja hajnalban a Mokka valamelyik műsorvezetője. Mindennek celeb-élharcosa a híres-neves VV Anikó, aki tudományát múlt héten sajtótájékoztatón is bemutatta. "Hollywood hírességei már bevállalták. Most a Való Világ fekete özvegye következik!" - harsogta a meghívó. Sajnos a meghívásnak ezúttal nem tudtunk eleget tenni.

De azért a híre megy az új sportágnak, nyomja a pr-t a kiválasztott cég ügyesen.

Mint a Mokkából megtudhattuk, kis hazánkban még gyerekcipőben jár e "sportág" - ami tetszetős és kemény, tudhattuk meg a műsorvezetőtől -, de Amerikában már durva 15 éves hagyománya van. 

Javaslatunk: érdemes lenne Melissa Leót is bevonni - a pankrátor csaját - a pr-tevékenységbe, ő is tudna mit mesélni. 

A rúdtánc egyre növekvő népszerűségének feltehetőleg örülnek a szolgáltató iparban dolgozó vezérek is, megtakarítják a betanítással járó kellemetlenségeket, így már csak kaszálni kell.

Ha meg befutott a csaj, el lehet adni drágábban.

Uborkaszezon még tart, de szerencsére a Fókusz és az Aktív nem tétlen. Tegnap megtudhattuk némi termékelhelyezés, zsírpárna és egy csodastylist közt, hogy Győzike lánya milyen csodaszép lett (a papa már testépítéssel foglalkozik, hamarosan indul új showja a Gyúrj Győzikével, és szeptemberben terítik a Gáspár update-fitnesz-debrecenivel-töltött-bio-magos csokiszeletet).

Az is kiderült, hogy a terhes Dundikával költözik az ózdi hős, mintegy 10 perces összeállításban rendkívül sok érdekességre fény derült. Például hogy a szülés után a kis Péter ugyanannyit, vagy még többet lesz Dundika testvérével a drága gyermek, mint a szüleivel. Gratula.