Lehet átlagos – értsd: nem tömeggyilkos hajlamú, perverz, lelkében nagy tikot őrző, ezernyi frusztrációval teli, nem varázslótanonc és gyűrűhordozó – kiskamasz iskolai, családi, hétköznapi, szerelmi problémáiról még úgy mozit készíteni, hogy az ne süllyedjen el a közhelyek tengerében? Az elsőfilmes Ayoade bebizonyította, hogy igen.

Oliver Tate kissé elvarázsolt tengerbiológus édesapjával (egyszer még egy előadást is tartott) és valamelyest izgalmasabb életre vágyó édesanyjával él, az iskolában cikizik, ráadásul szerelmes az egyik osztálytársnőjébe. A leány alapvetően sem egy könnyű eset, családi helyzete sem rózsás. Ha lassan is, de a kezük összeér, lepusztult ipari negyedekben, a tengerparton csatangolva próbálnak szüleik, környezetük frusztrációi nyomása alatt boldogok lenni. És olykor sikerül is, hol mosolyra fakasztóan, hol kis szomorúsággal átitatva. Útkereső kamaszoknak és feszült szüleiknek erősen ajánlott.