Bevalljuk őszintén, olykor még a 168 óra online felületére is rámerészkedünk. Vannak itt is teljesen korrekt hírek a teljes kiegyensúlyozottság jegyében, objektív beszámolók a világ, még inkább hazánk nagyszerű jelenségeiről. A hangsúly az objektíven lenne. Persze.

És van blog szolgáltatásuk is, nyilván. Kedd este fél kilenc körül például ezeket a postokat ajánlották Blog-Blokk elnevezésű "ketrecükben". Legalul ott virít: "További blogjaink".

Persze jó egy helyre gyűjteni a hozzánk hasonló véleményeket, sokan élnek ezzel a módszerrel. (És akkor lassan elhiszik, hogy mindenki így hiszi, ahogyan ők hiszik. Mert ők tudják, amit tudni kell, és tudják, amit tudunk, hogy tudunk.)

Tehát akkor ezek a blogok kihez is tartoznak? Pontosabban: ki is a szolgáltató?

Többhetes országjárást kezdett Gyurcsány Ferenc, a volt miniszterelnökhöz pártja, a Demokratikus Koalíció (DK) több politikusa is csatlakozik - számolt be az MTI a hírről. Érdekesnek érdekes, de még érdekesebbnek tűnik, hogy a különböző lapok egyetlen egy fotót - Gyurcsány lapátolását - milyen sokféleképpen képesek értelmezni. Vagy legalábbis mennyire különböző képaláírással, címmel kommenttel ellátni.

ATV.hu: "Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke játszótér építéséhez homokot lapátol egy lovas kocsi platójáról Tiszaadonyban 2012. október 9-én. A DK politikusai országjáró körútra indultak"

Origo.hu: "Gyurcsány homokot lapátol."

Nol.hu: "Nicsak, ki mémeli ott a munkát?"

Civishir.hu "Így „homokozik” Gyurcsány!"

hir24.hu: "Turnéra indul Gyurcsány"

mno.hu: "Homoklapátolással kezdődött Gyurcsány új valóságshow-ja"

hvg.hu: "Almaszedés, homokhordás - Gyurcsány újra akcióban"

Valaki talált még érdekesebbet?

Fotó: MTI - Taipusz Attila

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

Ezért azért érdekes nap mint nap felkelni, mindig akad valami érdekes e szép magyar média-katyvaszban. Tamás Gáspár Miklós felkérést kapott egy balliberális újságtól – néven azért nem nevezi – egy cikk írására. Mint írja: „Egyenesen megdöbbentőnek mondható, hogy Magyarországon megemlékeznek egy marxista értelmiségi haláláról (Eric Hobsbawm). Lám, én is fölkérést kaptam. A fölkérés megtisztelő, azonnal vissza is fogok vele élni.” A cikk közlésétől azonban a megrendelő-szerkesztő eltekintett. Az írás végül a Heti Válaszban jelent meg. Egy kis TGM-es bevezetővel.

„Ezt a cikket egy balliberális újság fölkérésére írtam (ez az írásból is kitetszik). Néplap – ezért a némiképpen egyszerűsítő, kurta-furcsa fogalmazás. Tanulságos, hogy a szerkesztő eltekintett a közléstől. Rendes ember, ezért az olvasó szabadon töprenghet indítékain. Mindazonáltal a magyar sajtóban szokatlan dolog megrendelt szöveget visszautasítani. De azt gondoltam, ha Csurka Istvánról (és másokról is) írhattam kritikus megemlékezést, ugyan miért ne tehetném ezt meg Eric Hobsbawm professzorral, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjával. Mivel én a legtöbb lapban és portálon úgyis csak vendég vagyok, ezért most is csak vendégszeretetnek köszönhető, hogy ezek a sorok megjelennek; közreadójukat az égvilágon semmire se kötelezik. A szövegbe szögletes zárójelben beszúrtam néhány magyarázó mondatot.”

A cikk itt olvasható. A cikk témája egy kérdés, a másik most inkább - Médiafika-szempontból - az: ha egy ismert szerző felkérést kap egy cikk írására, mennyiben van joga visszautasítani azt a szerkesztőnek? A szerző pedig mennyire írhatja „szabadon” azt, amit gondol? Mennyire kell, kellene igazodnia az adott lap szellemiségéhez, irányultságához? Egy ilyen visszautasítás mennyire sérti a sajtó, illetve még inkább a véleményszabadságot? És nem utolsó sorban: mennyiben sérülhetnek a szerző jogai?

Egy megkésett szerelmeslevél lenne ez. Hosszú szőke haja, gyönyörű szeme néhány 4-5-6-akárhány éves kiscsávót biztosan megigézett. Néhány évtizeddel ezelőtt vagy éppen tegnap. Köztük minket is. Meg nagyobbakat is. És persze a hangja is tetszett. Meg, ahogyan mosolygott, mosolyog. Ahogyan a gyerekekhez szólt, dalolt, bársonyos, kedves hangján. És persze ahogyan énekelt. Hány koncertet adhatott?

Néhány évvel később, kicsit felnőve az Álmodozások kora és a Szerelmesfilm megtekintése után szerettünk bele újra. Pedig annyi mindenben nem láttuk, láthattuk, mondjuk A. Miller, T. Williams, Csehov, Moliere, G. B. Shaw, Goldoni, Krúdy, Örkény, Szakonyi, Woody Allen, Neil Simon és még sok más szerző darabjaiban. Aztán voltak még bőven filmek, úgy negyven, mások mellett Keleti Márton, Máriássy Félix, Várkonyi Zoltán, Székely István, Rózsa János, Jancsó Miklós rendezései.

Kazetták, lemezek sora, gyerekeknek, felnőtteknek. Karácsonyok a Vígben, díjak, elismerések, amiből mégsem kapott eleget. Mert annyit sosem kapott, mint amennyit adott. Boldog születésnapot kívánunk. És köszönjük.  

Valamikor tavaly mosolygós nagymamaként láttuk, kisvasutazni. Mosolyogva integetett. Ez a mosoly ugyanolyan volt, mint amilyennek 4-5-6-akárhány évesen először láttuk. Köszönjük.

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

Fotó: Vígszínház

Igen, 50 éve lépett a vászonra először James Bond. De ki volt a legjobb színész a 007-es gúnyájában?

Szavazni a Médiafika Facebook oldalán lehet. Kell.

1. Sean Connery (6 Bond-filmben játszott + 1 „nem hivatalosban”)

2. George Lazenby (1)

3. Roger Moore (7)

4. Timothy Dalton (2)

5. Pierce Brosnan (4)

6. Daniel Craig (3)

Szóval ki volt a legjobb. Szavazni a médiafika Facebook oldalán lehet.

A szerencse forgandó, hogy ilyen okossággal éljünk, a politikában és a felkarú rabló előtt idegesen sört szürcsölgetve is. Vagy kártyával, kockával a kézben. A szerencse forgandó a mozivásznon is, íme néhány témába vágó mozifilm. Élvezzük, ameddig lehet.

Melyik a legjobb? Szavazni a Médiafika Facebook oldalán lehet. Kell.

1. Karel Reisz: A szerencsejátékos (1974). Főszereplő: James Caan, Paul Sorvino, Lauren Hutton.

2. Norman Jewison: A Cincinnati Kölyök (1965). Főszereplő: Steve McQueen, Ann-Margret, Karl Malden.

3. Martin Scorsese: Casino (1995). Főszereplő: Robert De Niro, Sharon Stone, Joe Pesci, James Woods.

4. John Dahl: Pókerarcok (1998). Főszereplő: Matt Damon, Edward Norton, Paul Cicero, John Turturro.

5. Steven Soderbergh: Ocean’s Eleven (2001). Főszereplő: George Clooney, Brad Pitt, Julia Roberts.

6. Guy Ritchie: A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (1998). Főszereplő: Jason Flemyng, Dexter Fletcher, Nick Moran, Jason Statham.

7. Richard Donner: Maverick (1994). Főszereplő: Mel Gibson, Jodie Foster, James Garner, Graham Greene.

8. Mike Hodges: A krupié (1998). Főszereplő: Clive Owen, Nick Reding, Nicholas Ball, Alexander Morton.

9. Barry Levinson: Bugsy (1991). Főszereplő: Warren Beatty, Annette Bening, Harvey Keitel.

10. Wayne Kramer: A szerencseforgató (2003). Főszereplő: William H. Macy, Alec Baldwin, Maria Bello.

Melyik a legjobb? Szavazni a Médiafika Facebook oldalán lehet.

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

Van ugye ez a kicsit macis, enyhén Bud Spenceres beütésű muki, meg egy kicsit a Terence Hillre hajazó kamionos. Az út az élet, vezetnek, kamionoznak, néha szállítanak is valamit, de az biztos, hogy valami galibába belekeverednek. A retro jegyében szerdától újra látható az olasz-magyar T.I.R. című sorozat a Duna tévén. (Legalább kétévente valahol fel szokott bukkanni...)

Giovanni (Christian Fremont) és Franco (Renato d’Amore) tehát újra útra kell, újra, ki tudja harmadszor, felbőg az IVECO TurboStar, azaz a Vörösrák. Az első részben egy bizonyos Stella Nápolyból Budapestre szeretne utazni, s a legjobb megoldásnak az tűnik, ha elbújik egy Budapestre tartó kamionban. Elképzelését tett követi: Stella titokban felszáll Franco és Vanni kamionjára.

A T.I.R. 1984-87. között készült, és emlékezetes volt benne főnök lánya (jobbkeze) is, Alba Mottura ugyan sok alkotásban ezen kívül nem szerepelt, de az Il sapore del grano című filmben erőteljesen megmutatkozott tehetsége.

A Danone Activia Pocakos – az az idétlen bábos – reklámja, hát, hogy is mondjuk, meglehetősen gagyira sikeredett. De nagyon. Meg is érdemelte, hogy készült belőle A bukás jól ismert Hitleres-jelenetéből egy paródia is (a nagyszerű Médiafika Facebook oldalán is látható volt, persze). Azonban a remekművet a napokban a „felhasználó” eltávolította a Youtube-ról.

Ez lenne a "fesztiváldíjas" reklám...

Ez ugyebár – az eredeti – az a reklám, amikor az irodában a csajszi először azzal utasítja vissza kolléganője invitálását, hogy terhes a kanárija. Aztán az öléből felbukkan Pocak, a zöld kesztyűbáb, vagy mi, és igazmondásra serkenti a nőt. Jön egy kis lelkifröccs, mit is csinál rosszul a csaj, azaz rosszul bánik szegény pocakkal. Aztán persze lenyom egy kis Activiát, és az élet szép, Pocak meg hülyén röhög.

Hogy ez a reklám mennyire tett jót a Danone Activia fogyasztási mutatóinak, nem tudjuk, csak sejtjük, de kreatív készítő, megrendelő, elfogadó, jóváhagyó karrierjének sem lesz szakmájának csúcspontja, amelyet a következő álláshirdetésén büszkén mutatogat.

A bukás című film ezen jelenete néhány változatban már újjászületett, az Activiás karrier azonban elég rövid életűnek bizonyult. Úgy tűnik, messzire elér a mérges Pocak keze. Már ha egy Pocaknak van keze.(Facebook oldala azért tuti van, ezt is érdemes megnézni.)

Egybként itten vagy egy másik Activiás Hitleres "reklám". Ebben a Führer kifejezetten szerette a terméket (nem is távolította el a "felhasználó"):

Node. A magyaros, Hitleres Activia eltávolításáról eselteg tud valaki valami bővebb infót? A kommentelők közt egy lejárt szavatosságú Activiát sorsolunk ki.

A Novaja Gazeta moszkvai riporterét hat évvel ezelőtt, 2006. október elején gyilkolták meg. Anna Politkovszakaja az észak-kaukázusi nemzeti mozgalmak történetét követte nyomon, és folyamatosan tudósított a csecsen függetlenségi háborúk eseményeiről. 1999 júliusa óta minden hónapban tíz napot töltött a háborús helyszíneken és egyre jobban meggyőződésévé vált, hogy amit az oroszok a csecsenek ellen elkövetnek, az népirtás.

Eric Bergkraut Levél Annának – Anna Politkovszkaja újságírónő halála  című, nemzetközi koprodukcióban készült dokumentumfilm (ma este a Dunán, 21.30) annak járt utána, hogy kinek vagy kiknek lehetett érdeke újságírónő halála.

A lap munkatársait egyébként azóta is érték fenyegetések. Mint arról az MTI június közepén beszámolt, a Moszkvai Újságíró Szövetség azt kérte az orosz főügyésztől, hogy vizsgálja ki, veszélyben van-e a Novaja Gazeta főszerkesztő-helyettesének és munkatársainak az élete. Az újságírók érdekvédelmi szervezete azért aggódott nyár elején, mert Szergej Szokolov főszerkesztő-helyettest egy cikk miatt állítólag halálosan megfenyegette Alekszandr Basztirkin, a Szövetségi Nyomozó Bizottság vezetője. Egy erdőben.

Az Index pár napja írta, „az újságírónőt a kétezres években az orosz kormányerők rövid ideig fogva tartották Csecsenföldön, később saját elmondása szerint megpróbálták megmérgezni. Végül 2006 októberében holtan találták panelházának liftjében. A gyilkosság vizsgálata során több embert őrizetbe vettek, de a felbujtókat nem sikerült megtalálni. Sokan valószínűsítik, hogy a gyilkosságban az orosz titkosszolgálat keze is benne van. Tavaly szeptemberben egy volt rendőrezredest gyanúsítottak meg Politkovszkaja meggyilkolásával.”

A sportlap címlapja miatt tiltakozik a brazil püspöki konferencia, közölte a hir24.hu.

Provokatív? Sértheti az egyház, a keresztények, hívők érzékenységét?

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

Csonka András megmutatta a legfontosabb nőt az életében – eképpen szól a Femina egyik hangzatos címe. Aztán persze gyorsan kiderül, miről is van szó. „Csonka Andrásnak nővére, Edit a legnagyobb támasza.” Valaki már megint becsapta az olvasót, ezen túl a címadás egy laza "melegezésnek" is elmegy. Persze nem úgy, meg nem is, de azért mégis. Hiszen, ha testvére a legfontosabb nő az életében, akkor...

Talán nem kell nagyon magyarázni, hogy miért is. Hangzatos cím, csak hát erősen félreértelmezhető, pláne ilyen formában. De kellett a hír, hiszen kellett egy eseményt propagálni, és hírt lehetett gyártani abból, hogy „Karádyné Csonka Edit és Csonka András az édesapjuk révén féltestvérek, és bár nem együtt nőttek fel, rengeteg közös élmény köti őket össze.” Bla, bla, bla. Egy színházi bemutató kapcsán. (Csak azért sem írjuk le a címét, hihi.) Jelen esetben tulajdonképpen szinte mindegy is, hogy ki hír főszereplője. A lényeg: legyen egy közismert ember és egy könnyen félreérthető mondat a címben, és kész is a hírverés. Csak ez kissé erősre sikeredett.

Kapott már hasonló hírverést Csonka András, még ennél is keményebben szívatta mintegy két évvel ezelőtt az RTL Klub Reggeli című műsorában Dombóvári István. Csonka András meglehetősen hülyén festett szép fekete műhajával, a humorista meg is jegyezte, nagyon jó emós lenne, „mert sokat segít, hogy a tegnap esti körömlakkot nem mosta le”. Így számolt be róla a Comment:com elnevezésű „blog”: „Évek óta próbálkozik a sajtó, most majd pontot teszünk a munka végére” – vitte be az utolsó, mindent eldöntő találatot Dombóvári, és ezután Csonka Andrást minden bizonnyal már csak az tartotta vissza, hogy mégiscsak 12-es korhatárkarikával adják a műsort. Dombóvári még sejtelmesen megjegyezi, hogy ő nem jár olyan helyekre, ahova Csonka, mire a műsorvezető egyszerűen megfenyegeti a humoristát, Lilu meg helyesel.”

De visszatérve az eredeti cikkhez, címhez, felvetéshez: mennyire korrekt egy ilyen címadás?

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

„A filmalkotás maga az élet... Személyes életem nem szűnik meg a film forgatása közben, sőt éppen akkor válik a legelevenebbé”. 100 éve, 1912. szeptember 29-én született Michelangelo Antonioni.

A barátnők, A kiáltás, Az éjszaka, A kaland, a Nagyítás, a Foglalkozása: riporter, a Túl a felhőkön rendezőjére Olaszország – és világ – szerte emlékeznek. A magyar televíziókban túl sok minden a napokban ugyan nem látható Antonionitól, de novemberben néhány klasszikusa (A kaland, Az éjszaka) elérhető lesz újra DVD-n.

 Íme egy vele készült interjú, ala Wim Wenders, a harminc éve készült A 666-os szoba részlete:  

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

Ipad alkalmazásként mintegy 10 dollárért letölthető Einstein agya. Mint a hír24.hu beszámol róla, a chicagói Nemzeti Egészségügyi és Orvostudományi Múzeum döntött úgy, hogy digitalizálja a tudós maradványait. És közszemlére teszi. Kicsit abszurd, illetve morbid ez a cucc.

Einstein 1955-ben elhunyt, koponyáját a tudomány érdekében megőrizték, majd az agyat „a Princetoni Kórház patológusa, Thomas Harvey százhetven felé szelte, és úgy festette meg, hogy tisztán láthatóvá váljanak a sejtstruktúrák és szövetek”. Egy 1999-es elemzés szerint ritkaságszámba megy a nyelvi, térbeli gondolkodásért és matematikáért felelős területek közötti kapcsolatok száma. A cikk azért még tartogat morbid érdekességeket, Einstein agya ugyanis (szegény, biztosan forogna a sírjában, agyatlanul): „az átlátszó lemezkék közt tárolt szürkeállomány persze nem maradt meg egységes gyűjteménynek, egy rész a Princeton Egyetem tulajdona maradt, a „Harvey kollekció” azonban a chicagói Nemzeti Egészségügyi és Orvostudományi Múzeumhoz került.”

Ezzel az erővel – majd idővel – letölthetővé lehetne tenni VV Cristofel agyát is, Armstrong telepumpált vádliját, Szalacsi Béla máját, Pamela Anderson bal mellét, Meg Ryan természetes arcát vagy éppen VV Szandika lenyűgöző ajkait.

Csak a tudomány kedvéért.

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

Ma negyven éves a Szerelemes Shakespeare főszerepéért Oscar-díjat és Golden Globe-t is kiérdemlő Paltrow, a hölgy eddigi karrierje során bezsebelt még egy Emmy-t (Glee - Sztárok leszünk!) is. Novemberben mutatják be a Mark Ruffalóval készült új filmjét (Thanks For Sharing), de készült már a Vasember harmadik része is.

És hát tud ő jól kinézni.

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

Az Adam Savage és Jamie Hyneman által vezetett kissé hibbant mítoszirtók tíz éve kutatják a városi legendák valóságtartalmát a Discovery Channel Állítólag… (Mythbusters) című sorozatában.Olykor kicsit megsérülnek, olykor túlélnek, bizonyítanak vagy éppen nem.

A Discovery Channel által összeállított infografika tanulsága szerint a tíz év alatt 187 epizód készült a sorozathoz, amelyek a különkiadásokkal együtt 218 órányi szórakozást nyújtottak a rajongóknak – ezekben összesen 833 mítoszt vizsgáltak meg a műsorvezetők. A magyar nézők nyolc éve követhetik a sorozatot, melynek októberben legújabb részeit is láthatják.

Egy kis bónusz:

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

Erősen ráfért már szegény magyarhirlap.hu-ra a megújulás, a korábbi, hatalmas, de többnyire semmitmondó képek, minimál képaláírással, figyelemfelkeltő szöveggel nem csak hogy gagyi volt, de marha unalmas is. Ráadásul szinte minden nap ugyanazok az arcok tekintettek vissza ránk a villogó monitorról, a lap jeles publicistái. (Arról nem is szólva, hogy volt olyan rovat, amelyik szinte hónapok óta nem frissült. Legalábbis emlékeink szerint.) De most minden más lesz.

Túl sok hírt nem találtunk ugyan az eseményről, mármint a megújulásról, feltehetően a mai napon született meg a kicsike. Jóval áttekinthetőbb lett, semmi flikk-flakk, a vélemény-vezérek portréja sokkal kisebb (már ettől sokkal jobb), a rovatok is összementek (de hát válság van). A rovatok szépen egymás mellett, alatt sorakoznak egy-egy kiemelt, képes hír után további négy-öt hír sorakozik a címlapon. A címlap azért talán még is kissé hosszúra sikeredett, mire teljesen legörgetjük a nyamvadt egeret, mutatóujjunk már kissé izzad.

A kisebb képek persze mindenkinek jól jönnek: gyorsabban betöltődik talán az oldal is, a felbontás miatt sem kell annyit szaroznia a képszerkesztőnek. (Ugyan néha alig lehet kivenni mi van rajtuk – főleg ha egy totálkép kerül be – de ez olvasói szempontból mellékszál.) Azért a címlapon talán érdemesebb lett volna a rovatok számát visszafogni, persze érezzük, hogy rengeteg itt a tartalom, de néha a kevesebb, több. Nem kell mindent kivillantani, néha a sejtetés is izgi.   

Természetesen az Echo Tévének is jutott hely, miért is ne. Mondjuk az azért kicsit ciki, hogy a Vélemény rovatra kattintva, azon belül is a Blog, az Interjú, a Fórum és a Levelezés alrovat tök, de tök üres. Mint Mellékletek rovat is…

Azt meg még kevésbé értjük, hogy a címlapon, a kiemelt hírek mondatait miért nem lehet befejezni, miért jó ez a három pont…

De a lényeg a megújulás, az új őszi cucc, ami akciós ugyan, de legalább érezni, hogy itt valami elindult. Ugyan nem egy fasza kis Ikarusz busz indult el, csak egy megújult oldal, amibe azért még bőven lehet tolni még tartalmat, benzint, kinek hogyan tetszik.

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

A szusi alapanyagául szolgáló hal darabjáért a kereskedők akár tízezer dollárt is hajlandóak kifizetni. Az USA legrégibb halásztelepülései közé tartozó massachusetts-i Gloucester speciális helyzetben van: az Atlanti-óceán kékúszójú tonhalakban egyik leggazdagabb részének kapujában fekszik. Ami azért jön jól igazán, mert a tradicionális japán ételkülönlegesség fő alapanyaga. De veszélyben lehet a szusi. Egy 2011-es tanulmány szerint ugyanis 1950 óta hetvenöt százalékkal csökkent halállomány.

"Semmi extra, kicsit hajtós, masszív srácoknak való, kibírod.

Végigtekersz a pályán, a kameráknál vigyorogsz, tudod, egyenes adás. Ha nyersz, tied a kocsi.

Startnál kijössz a lyukon, átmászol a padokon, a végén diploma, gyerek egytől háromig szabadon választott, ott már figyelj a részidőkre, tovább, beépítve három gödör, tőzsde, csaj, infarktus, ott húzzál bele, kikapaszkodsz, tovább, keresztútnál vigyázol, ha rosszfele mégy, ott a negyedik gödör, az már balhés, ha jófele, akkor zsákbafutás, fejen egyensúlyozott vizeskancsóval, a pálya végén fal, fölmászol, túloldalt lyuk, beleugrasz, eltűnsz, kész vagy.

Bukósisakot, védőruhát kapsz, nem használ, de jól mutat.

Gondolj a díjra, a vigyort ne felejtsd, élő adás, na tűz."

Szöveg: Békés Pál - Vetélkedő

Mint már a hír felbukkant, csatornát vált a Totalcar, mintegy tíz esztendő után Winkler-Bazsó új helyen, a DoQ csatornán osztja az észt, a gázt és alázza a szar kocsikat. Új info viszont, hogy a felvételek egy része autófanatikusokkal készülne, egy kocsmában, amihez a szerkesztők kocsmatulajok jelentkezését várják. Azért feltétel, hogy legyen ott nagy tévé is. És biztos jól jön az ingyen sör is. De szigorúan csak az íze kedvéért.

Eképpen szól az MTI egyik fontos keddi híre a hirado.hu-ról:

Kisgyerekes mama vagy? Esetleg papa? Ráadásul a pároddal akarsz elmenni mozizni? De kivel lesz a gyerek, akinek két percenként valami más óhaja-sóhaja van, kicsit fáj a pocakja, vagy éppen mindig éhes? Hát irány a budapesti Kino mozi! Király. Kellenek is az ilyen ötletek, hiszen a bezárás szele a Kinot is megcsapta.