Ezért azért érdekes nap mint nap felkelni, mindig akad valami érdekes e szép magyar média-katyvaszban. Tamás Gáspár Miklós felkérést kapott egy balliberális újságtól – néven azért nem nevezi – egy cikk írására. Mint írja: „Egyenesen megdöbbentőnek mondható, hogy Magyarországon megemlékeznek egy marxista értelmiségi haláláról (Eric Hobsbawm). Lám, én is fölkérést kaptam. A fölkérés megtisztelő, azonnal vissza is fogok vele élni.” A cikk közlésétől azonban a megrendelő-szerkesztő eltekintett. Az írás végül a Heti Válaszban jelent meg. Egy kis TGM-es bevezetővel.

„Ezt a cikket egy balliberális újság fölkérésére írtam (ez az írásból is kitetszik). Néplap – ezért a némiképpen egyszerűsítő, kurta-furcsa fogalmazás. Tanulságos, hogy a szerkesztő eltekintett a közléstől. Rendes ember, ezért az olvasó szabadon töprenghet indítékain. Mindazonáltal a magyar sajtóban szokatlan dolog megrendelt szöveget visszautasítani. De azt gondoltam, ha Csurka Istvánról (és másokról is) írhattam kritikus megemlékezést, ugyan miért ne tehetném ezt meg Eric Hobsbawm professzorral, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjával. Mivel én a legtöbb lapban és portálon úgyis csak vendég vagyok, ezért most is csak vendégszeretetnek köszönhető, hogy ezek a sorok megjelennek; közreadójukat az égvilágon semmire se kötelezik. A szövegbe szögletes zárójelben beszúrtam néhány magyarázó mondatot.”

A cikk itt olvasható. A cikk témája egy kérdés, a másik most inkább - Médiafika-szempontból - az: ha egy ismert szerző felkérést kap egy cikk írására, mennyiben van joga visszautasítani azt a szerkesztőnek? A szerző pedig mennyire írhatja „szabadon” azt, amit gondol? Mennyire kell, kellene igazodnia az adott lap szellemiségéhez, irányultságához? Egy ilyen visszautasítás mennyire sérti a sajtó, illetve még inkább a véleményszabadságot? És nem utolsó sorban: mennyiben sérülhetnek a szerző jogai?