A Berlinben díjazott mozit cigányok és nácik – és „magyarok” – egyaránt megnézhetik a hazai mozikban. Ha nem is sokban. Habár feltehetőleg, ahol éppen a film is forgott, túl sok pláza nincs. De kis, lepukkant művész mozi se, ahol műanyag pohárba adják a hígítós narancsot. Meg hatvanért a ropit. A nácik meg úgysem járnak moziba.
„Csóró vagyok, árva vagyok, vak vagyok, süket vagyok, szegény vagyok, néger vagyok, zsidó vagyok, cigány vagyok.” És rettegek.
Szép magyar történet kerekedett Fliegauf Bence Csak a szél című filmjéből. Nagy nehezen elkészült, és kijutott a Berlini Filmfesztiválra. Aztán egy bizonyos sajtótájékoztatón egy túlbuzgó, munkáját féltő, próbaidőn lévő minisztériumi alkalmazott plusz, kiegészítő anyagot osztogatott a meglepett nemzetközi sajtónak, hogy ez igazából nem is az, ami, itt annyira nem is, csak egy kicsit, és máshol egyébként még jobban. Meg leírták, hogy ez fikció. Köszi. Egyébként a film végén nem mindig hal meg a rossz, és igazából Frakk sem létezik. De azért harapni tud.
De végre itt a film. Félelem és reszketés minden pillanata. Pedig az első 80 percben nem üt senki senkit, se cigány cigányt, se náci cigányt, se cigány nácit, se rendőr cigányt, pláne nem nácit. Nyomortanya, világvége, putri. Valami meló akad, némi segítség is. Az iskolába eljutó lány szemlesütve, él, fél. De a bajba jutottnak ő sem segít. A környéket igyekszik őrizni a cigányokkal megerősített polgárőrség. Valakik ugyanis több családot megöltek, megerőszakoltak. A kiscsávó bolyong, fél. Egy külön kis menedéket épít, ha újra eljönnének. Csak a szél fúj. Meg a fekete kocsi motorja búg fel.
Nem egy vérfarkasos zombi film, mégis minden egyes kockája paráztató. Szűk képkivágásokkal, szinte csak az arcokat látni, a körülöttük lévő környezetet nem - mindegy egyes pillanatban azon filózol: mi lehet a „képen” túl. A gyerek arcok alig árulnak el valamit, mégis ott a rettegés: „Mikor jönnek el értem ezek az állatok?” Nem csupán cigánygyilkosságokról van itt szó: a rettegésről, a kiszolgáltatottságról, a tehetetlenségről.
Lehet cigányozni, nácizni. És azért közben azt is megkérdezni drága politikus elvtársaktól: a nagy rendszerváltás óta, mi történt cigány-kérdés ügyben? Volt ezernyi program, civil, álcivil kezdeményezés, támogatás, ilyen-olyan pályázat, nemzetközi della… ki börtönbe került, kit csupán a cigány önkormányzatok élére nem választottak újjá, ki olykor ott feszített Orbán vagy éppen Gyurcsány mellett. Mikor hol. Csak idelent, odalent nem történet semmi.
Csak a szél fújt, egyre rémisztőbben. És tessék, lassan itt a vihar.
