Egy megkésett szerelmeslevél lenne ez. Hosszú szőke haja, gyönyörű szeme néhány 4-5-6-akárhány éves kiscsávót biztosan megigézett. Néhány évtizeddel ezelőtt vagy éppen tegnap. Köztük minket is. Meg nagyobbakat is. És persze a hangja is tetszett. Meg, ahogyan mosolygott, mosolyog. Ahogyan a gyerekekhez szólt, dalolt, bársonyos, kedves hangján. És persze ahogyan énekelt. Hány koncertet adhatott?

Néhány évvel később, kicsit felnőve az Álmodozások kora és a Szerelmesfilm megtekintése után szerettünk bele újra. Pedig annyi mindenben nem láttuk, láthattuk, mondjuk A. Miller, T. Williams, Csehov, Moliere, G. B. Shaw, Goldoni, Krúdy, Örkény, Szakonyi, Woody Allen, Neil Simon és még sok más szerző darabjaiban. Aztán voltak még bőven filmek, úgy negyven, mások mellett Keleti Márton, Máriássy Félix, Várkonyi Zoltán, Székely István, Rózsa János, Jancsó Miklós rendezései.

Kazetták, lemezek sora, gyerekeknek, felnőtteknek. Karácsonyok a Vígben, díjak, elismerések, amiből mégsem kapott eleget. Mert annyit sosem kapott, mint amennyit adott. Boldog születésnapot kívánunk. És köszönjük.  

Valamikor tavaly mosolygós nagymamaként láttuk, kisvasutazni. Mosolyogva integetett. Ez a mosoly ugyanolyan volt, mint amilyennek 4-5-6-akárhány évesen először láttuk. Köszönjük.

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat!

Fotó: Vígszínház