Pár napja a mozikban Tate Taylor első filmje. Kényes téma, jó alakítások, némia didaktika, valamennyi (kakis) humor. Nem sokszor nézős, de azért érdemes.

Az ötvenes-hatvanas évek Amerikája: szabadság, rock and roll. A déli előkelő kisvárosok konyháiban a fekete asszonyok, háztartásbeli alkalmazottak mindebből, és sok minden egyébből, nem részesülhettek. Kathryn Stockett regényével sok kiadót megjárt, mire 2009-ben talált olyat, amely meg is jelentette könyvét, műve bestseller lett. Felkérésére, a túl sok tapasztalattal még nem rendelkező Tate Taylor lett a rendező, és készített egy korrekt, kényes témát feldolgozó mozit, nagyszerű színészi játékkal. Korábban Emma Stone inkább csak könnyedebb filmekben szerepelt, az általa megformált déli lány a főiskola elvégzése után úgy dönt, könyvet ír. Előkelő családoknál dolgozó fekete nőkkel beszélget, akik lassan megnyílva vallanak kiszolgáltatott, megalázó napjaikról, közben szembesül barátnői lenéző, kirekesztő hozzáállásával, ügyködése velük való kapcsolatát is veszélyezteti. Komoly téma, de nem komolykodóan előadva, olykor szívbemarkolóan, máskor mosolyt fakasztóan.