Mint arról korábban beszámoltunk, volt egy kis gebasz a magyar olimpikonok állami köszöntésekor. Kicsit átírták, kicsit szarul adták elő az Összetartozunk című dalt, amin az egyik szerző - akit meg sem hívtak az eseményre, és a televízión keresztül szembesült újraírt művével -, Horváth Attila, talán valamelyest érthető módon, kiborult. És most levelet is írt Gyulai Mártonnak, az esemény főszervezőjének.

Édesapja - akinek nagy tisztelője voltam - nevével fémjelzett az a nemzetközi atlétikai verseny, amely egyben a londoni olimpikonjaink köszöntésére szervezett állami ünnepség is volt.

A köszöntés után bajnokaink nyitott autóbuszban tettek tiszteletkört a stadionban az őket ünneplő közönség, korábbi sportnagyságok, valamint legfelsőbb állami vezetőink előtt.

Dalszövegíróként megtiszteltetés számomra, hogy Összetartozunk című dalom találták méltónak az ünnepélyes percek még ünnepélyesebbé tételéhez.

Még megtisztelőbb lett volna, ha előzőleg tudok róla, részt vehettem volna a munkálatokban, esetleg felkértek volna, hogy jelenlétemmel is tiszteljem meg a rendezvényt.

Mivel nem így történt, a televízió élő adásában követhettem csak az eseményt, de így legalább nem a helyszínen kellett szembenéznem azzal a ténnyel, hogy valaki a tudtom, a megkérdezésem, illetve az engedélyem nélkül átírta az általam írt, harminc éve közismert dalszöveget. Mivel a szerzői jogi törvényeknek ennél durvább megsértése nemigen képzelhető el, tisztelettel szeretnék választ kapni arra, név szerint ki ezért a felelős, ki, milyen meggondolásból, milyen utasításra követte el ezt a gyalázatot.

Továbbá szintén tisztelettel kérdezem, fő szervezőként tudott-e erről az egyértelműen tudatos és szándékos törvénysértésről, különös tekintettel arra, hogy nem egy baráti társaság tábortűzi rendezvényéről van szó, hanem hivatalos állami ünnepségről, amit nem csak a helyszínen jelen lévő ezrek, hanem az élő közvetítés kapcsán országszerte milliók kísértek figyelemmel. Valamint a világhálón még ma is, bármelyik pillanatban tanúi lehetnek.Mielőbbi válaszát várva, munkájához egyébként sok sikert kívánva:

Horváth Attila

Beindult az új, színes, szélesvásznú magyar sorozat. No nem a Marslakók, nem is a Hacktion. A magyar (ir)reality show. De ez az eset talán kicsit többről is szól: a zenészek, szerzők jogairól, illetve arról, mennyire tudnak érvényt szerezni az őket megillető jogokhoz.

Ha tetszett a cikk, tessék lájkolni a Facebook oldalunkat! És tessék szavazni a Médiafikára a Goldenblog versenyben!