Henry Rollins nem az a csávó, akivel szívesen pogóztunk volna a kilencvenes évek hajnalán-közepén Totalcarban, a Nyugatinál (amiből aztán szépen lassan bökős, kigyurtas-hülyepicsás-gyökér diszkóclub lett, de nemrég, szerencsére lehúzatták a rolót). De tüzet se kértünk volna tőle a körúton, hajnalban.

A punkikon a nyolcvanas évek első felében Black Flag zenekarával zúzta szét a világot. Szép, szubjektív kis naplót is kanyarintott belőle, a Punk a platón magyarul is megjelent, „brutális és brutálisan őszinte, olykor megrázóan zavaró képi és verbális hatásokkal élő napló a Black Flag zenekar fénykoráról. Az 1981-86-os időszakot átfogó kötet több mint egyszerű beszámoló egy zenekar életéről. A vég nélküli ki- és bepakolások, utazások, küzdelmek, megaláztatások, rendőri és rajongói brutalitások elsorolása mellett korrajz is, élet, sőt kíméletlen társadalom- és emberiségkritika, amelyben mindenki megkapja a magáét.” Második világháborús veterán apa génjeiből erősen örökölhetett, szülei elváltak, az anyja nevelte a hiperaktív gyereket, aki azért megjárt néhány iskolát – nem önszándékból kellett több helyről is távoznia -, míg (hellyel-közzel) a színpadon élhette ki a benne szunnyadó állatot.  

Többször zúzott Magyarországon a Rollins Band-del és „spoken word” estéket is nyomott. Néhány feladatkörben kipróbálta magát Mr. Rollins, néha tönkrement a kiadója, olykor dumált kicsit (kurva sokat) klubokban, és filmekben is feltűnt, de nem jó tündér szerepben, például a Los Highway-ben, a Bad Boys 2-ben és persze a Jackass-ben.

Új vizekre evezett a közelmúltban, azt igyekszik megtudni, miért lett ekkor állat. A National Geographic vasárnap este tízkor mutatja be Az erőszak génje című ismeretterjesztő filmjét. „Henry Rollins egész életét végigkísérte az agresszió, ezért elhatározta, hogy kikutatja: a neveltetésében van a hiba, vagy a génjeiből ered az erőszakra való hajlam? A feltételezett „harcos gén” utáni nyomozása során egy orvos-csoport segítségével többek közt harcművészeket, bűnözőket és buddhista szerzeteseket vet genetikai vizsgálat alá, ám a biológiai analízis váratlanul egy kalandos utazássá változik az emberi lélek rejtett mélységeibe.”

Az „emberi lélek rejtett mélységei” azért egy kissé költőinek tűnik Herny Rollins esetében.