Hamarosan bezár a KINO. Habár először megúszták, reménykedtek, a támogatások megszűnése miatt azonban nem képes tovább működni. Kényes, nehéz kérdés, hogy hol a határ, hogy egy művészmozit adófizetők pénzéből támogasson az állam. Tény viszont, hogy sorra szűnnek meg az ilyen mozik, melyek egy része művészfilmeket is forgalmaz. L. Simon László most nekiment a KINÓ-nak. Meg a résztulajdonosnak-üzelemtetőnek, Mundruczó Kornélnak.

A KINO által utolsóként forgalmazott film. Ez a Reality...

Mint az államtitkár Facebook bejegyzésében írja: „2008-ban például Ulrich Seidl osztrák rendezőnek hét filmjét mutatták be, egyik nap hármat, másik nap négyet. Mind a hét film megfelelt az art besorolási feltételeknek és megkapta a filmenkénti 1,7 millió forintnyi támogatást. Az senkit sem zavart, hogy a támogatott filmek között 1992-ben és 1996-ban készült televíziós dokumentumfilmek is szerepelhettek art filmként (ezeket normális esetben a televíziókban kellett volna bemutatni, ahol jelentősen olcsóbban, sokkal több nézőhöz juthattak volna el őket). Ulrich Seidl hét filmje után tehát megkapta a forgalmazó az egyenként 1, 7 milliós állami támogatást. A hét film Budapesten összesen 30 előadás és 118 látogató mellett mindösszesen 77 ezer forintos bevételt ért el, ami mellé összesen 11,9 millió forint támogatást kapott."

Korábban a Szuez film (Petrányi Viktória és Mundruczó Kornél) nyilatkozatban közölte, „Magyarországon az utóbbi két évben minden, minket érintő, eddig rendszeres működési pályázat megszűnt, ezáltal kulturális tevékenységünk erőfeszítéseink ellenére nem fenntartható. Megszűnésünkkel tovább szűkül a már most sem sokszínű artmozi-piac.”

L. Simon bejegyzésében továbbmegy, a KINO után Mundruczó Kornélról ír. (Aki ugye szintén videoüzenetben mondta el véleményét a független színházak elég gázos helyzetéről. Talán van összefüggés.) „A Magyar Nemzeti Filmalap épp a napokban ítélt meg 280 millió forintos támogatást a készülő új játékfilmjéhez (tavaly egy másik tervezett film forgatókönyvének a fejlesztésére kapott 7,5 milliót, ki tudja, abból lesz-e film valaha). A film producere Mundruczó alkotó- és üzlettársa, Petrányi Viktória. A forrásért Mundruczó és Petrányi másik közös cége, a Proton Cinema Kft. pályázott.” És? Mondjuk azt nem igen értjük, a filmtámogatásnak mi köze van a KINÓ-hoz Mundruczó személyén kívül.

A már személyeskedésig fajuló vita helyett talán érdemesebb lenne valóban azzal foglalkozni, amiről ez az ügy szól. Megszűnik egy újabb művészmozi, ami olyan filmeket is forgalmazott, amelyeket másutt nem igen lehetett látni. Hol az a határ, amíg támogatandó egy művészmozi/filmforglamazó az adófizetők pénzéből?

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

UPDATE:

A bejegyzésünk után - tudomásunk szerint mi írtunk róla elsőként - felvettük a kapcsolatot a KINÓ-sokkal, akik az alábbi választ küldték L. Simon László írására.

L. Simon László kultúráért felelős államtitkár mai facebook-bejegyzésére röviden és tényszerűen szeretnénk reagálni. A bejegyzés sajnos félinformációkon alapuló, személyeskedő írás, mely őszintén meglepett minket. Válaszul három állítást kívánunk megfogalmazni, felesleges érzelmi reakciók és a konstruktív együttműködést ellehetetlenítő megnyilatkozások helyett.

1. A Kino mozi bezárásának oka a megszűnt állandó állami támogatás miatt keletkező nem fenntartható működés. Nem minősítettük a bezárás okait, nem keltettünk téves képzetet arról, hogy fel vagyunk háborodva, hogy bárkit hibáztatnánk a történtekért, annak ellenére, hogy Európában az art mozik működési támogatása mindenhol szükségszerű és bevett dolog. Őszinte sajnálatunkra a jelen kor Budapestjén fenntarthatatlannak nyilvánítottuk ezt a kulturális központként sikeresen funkcionáló mozit. Ezzel a felelős döntésünkkel mi magunk csökkentettük az art mozik sokszínűségét.
2. A példaként felhozott Ulrich Seidl-filmek bemutatására kapott támogatást, a támogatási szabályzatnak megfelelően, hiánytalanul az utolsó fillérig visszafizettük a támogatónak 2010.06.03.-án, hiszen a filmek fogadtatása nem érte el a hozzá fűzött reményeket, nem keltett a fontos alkotó munkája érdeklődést Magyarországon. Tehát sajnos a példa csak azt mutatja, hogy a KINO mozi (Szuez Film Kft.) kockázatot vállalt a film bemutatásával, majd a szabályzatnak és szerződésnek megfelelően járt el a visszafizetendő támogatási összeggel. Talán ez az apró tény elkerülte L. Simon államtitkár Úr figyelmét.
3. A legfontosabb állításunk pedig, hogy Mundruczó Kornél és Petrányi Viktória továbbra is élni kíván a véleménynyilvánítás jogával a kultúra területén alakuló párbeszédben. A facebook-bejegyzésben sugallt burkolt összefüggést, mely azt feltételezi, hogy amennyiben szakmai munkánkat támogatandónak ítélik meg, úgy okafogyottá válik a véleményalkotásunk, teljes mértékben visszautasítjuk. A támogatást a Nemzeti Filmalap szakmai alapokon működő kuratóriuma ítélte meg számunkra nagy örömünkre, eddigi teljesítményünk és a forgatókönyv alapján. Ez reméljük nem mond ellen annak, hogy az egyébként nagy részben önerőből, és külföldi támogatásból fenntartott Proton Színház tulajdonosai véleményt formáljanak, vagy kritikát fogalmazzanak meg, akár szolidaritási, akár szakmai alapon.

Reményeink szerint választ adtunk L. Simon államtitkár Úr kételyeire. Bízunk benne, hogy munkánkkal ezután is jó példát fogunk mutatni a kételkedők számára, hogy a hiteles működésre van lehetőség, a vita kommunikáció, és hogy a kritika előre viszi a társadalmat. Szeretnénk hinni, hogy a kultúra támogatása körül kialakuló nézeteltérés helyett egyszer egy nyílt szakmai vita veheti kezdetét. Tisztelt L. Simon államtitkár Úr, mi a facebook üzenőfal helyett nyitottak vagyunk a párbeszéd szakmai fórumokon történő folytatására. Munkánkkal mindig is az apolitikus művészet lehetőségét kerestük és hirdettük. Bizalmunk töretlen. 

Mundruczó Kornél és Petrányi Viktória 
Kino Mozi - Proton Színház

N. B. Az azért jó lenne, ha valaki egy információra bukkan, jelezné, ki is írt róla először e szép magyar médiaugaron.