Nem gitárral a kezében született, nehéz elhinni. Apja, egy mariachi virtuóz, ültette el a zenei szellemiséget fiában, aki már öt évesen hegedült. Később, amikor a család északra költözött a nyüzsgő határvárosba, Tijuana-ba, vette meg Carlos az első gitárját. A kicsi Carlos a középiskolát már San Franciscóban kezdte, majd még nem volt húszéves, amikor Santana Blues Banddel egyre sikeresebbé váltak. Egy kis nyugati part soul, latin ütőhangszerek, orgona, és hát némi Santana-gitár. Lassan ötven éve penget.

„A Woodstock egy ajtó volt, a Supernatural album is egy ajtó volt. Mindenki, akivel valaha is találkoztam, Miles Davis, Tito Puente vagy BB King, elhagyták a saját útjukat, hogy segítsenek nekem. Volt néhány nagy tanárom, és néhányan közülük a diákjaim is voltak. Reméljük, hogy sok ember szívét megérintettük a zenénkkel. A célunk az volt, hogy egyszerre ugráljanak örömükben és sírjanak.” Sikerült.

Zenéjét közel harminc moziban (Desperado, Apollo-13, Lopott szépség, Zodiákus), tévés produkcióban használták, ő maga egy filmnek a zenéjét (La Bamba) szerezte.

Legutóbbi albuma Shape Shifter címmel jelent meg májusban, hízhatott a magyar libamáj, ugyanis két magyar vonatkozású szerzemény is akad rajta.