Mától a mozikban Szokurov bolyongó-filózó Faustja. Depressziósóknak kevésbé ajánlott.

A hatalom nagy játékosairól szóló sorozatának  – Moloch (Hitler), Taurus (Lenin), A nap (Hirohito császár) befejező részének, illetve kiegészítésének szánta 2010-es moziját Szokurov. Ezúttal nem valós, történelmi személy ihlette meg az orosz rendezőt, hanem Goethe alakja. Faust nem csak a filmvásznon, de a zene, a képzőművészet, a színház területén is többeket inspirált, Szokurov értelmezése és különleges megjelenítése a 2011-es Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt nyerte el. Egy boncolási jelenettel nyit filmje, Faust a tudás, az orvoslás, az alkímia kissé zavart megszállottja. Bolyongásai közepette a szerelem is elrabolja szívét, elhomályosítja józan (?) gondolkodását. Céltalannak tűnő útján kísérője egy emberszerű szörnyeteg, egy uzsorás kíséri, kísérti meg. Sikátorok közt, zsúfolt tereken, ijesztő lények közt vezet ide-oda csapódásuk, filozófiai eszmefuttatásokkal kísérve. Nyomasztó hangulat, torz képek egy torz világról.