Szép és jó lebuktatni a csalókat, hulljon a férgese, aki érdemtelenül szerzett bármiféle fokozatot, pénzt, állást, lebegjen felette az a bizonyos pallos.

Már elvérzett Schmitt Pál, volt köztársasági elnök. Lebuktatta az index, a hvg. Jól el is húzták, lassan csepegett az info. Tudatosan vagy sem, mindenki döntse el maga. Aztán harcot indítottak a másik oldal lapjai, tévéi szakdolgozatok, diplomák nyomában jár szinte mindenki, aki él és mozog.

Sajtós, főtanácsos, rektor nyilatkozik egymásnak ellentmondóan, Gyurcsány Ferenc meg sokat költözött, de majd csak előkerül az a bizonyos szakdolgozat. Vagy nem. Hogy hová tűnt el, ki tűntette el – szinte mindenkinek jól jött, hogy eltűnt… –, Isten tudja, valaha kiderül-e. Meg azért egy kicsit hasonlított is a sógor alkotására.

Persze jó lenne tisztán látni, de kicsit szkeptikusak vagyunk. Fikázunk. És egy kicsit az is bennünk van, hogy 100 esetből 99 alkalommal miért csak az ellenkező oldal lapja bukatja le a másik oldalon álló politikust, közszereplőt?

Nagy az összetartás. Nem igen emlékszünk arra, hogy egy balos lap buktatott volna le balos nagyembert, vagy éppen jobbos médium jobbos császárt. Kivéve, ha „magasabb” politikai szándékok állnak mögötte.

Most akkor hiteles egy lap, egy tévé, ha csak – általában – az egyik oldal politikusait ekézi? Ha csak az egyik oldalt fikázza, és a másikat szinte csak magasztalja?